A világszerte lappangó polimorf válság mélységének jellemzője, hogy sehol se bukkan föl olyan koherens jövőkép, amely megkerülhetetlen vitákat szülne. Bárhol bárki állna elő ilyennel (ilyenekkel), azt aligha lehetne sokáig agyonhallgatni. Ha nem a "főútvonalon", rejtekutakon beszivárogna minden hatalmi és szellemi centrumba. Először alighanem a cáfolatait ismernénk meg, de lassanként kikerülhetetlenül közismertté válna és vitatkoznának az egy vagy több elképzelésről tudományos műhelyekben, kormányzati és gazdasági centrumokban, a médiában - de még a kocsmákban és más helyeken is, ahol emberek rendszeresen vagy alkalmilag összeverődnek. Tehát mindenki vitatná az "új"-at, akit a globális világ működési zavarai így vagy úgy érintenek.
E helyett a működő világrenddel,. annak egyes jelenségeivel kapcsolatos elégedetlenség világszerte nőttön nő és mindenféle elitellenességben kap hangot. A pergőtűz alá kerülő elitek pedig a legrosszabb oldalaik leplezésére se fordítanak gondot. A széthúzó csoportjaik egymás szennyesének kiteregetésén buzgólkodnak, nem foglalkozva azzal, hogy az általános elitellenesség a "purifikátorokat" is utol fogja érni. Az ellenoldalon primitív, vacak ideológiákat és mitológiákat fel-felkapó népvezéreket vagy népvezér - önjelölteket találunk, akik eltanulták a fogásokat a kereskedelmi és a bulvár "agytrösztöktől", de tényleges programjuk a zavarkeltésen, indulatgerjesztésen túl néhány frázis és ígéret. Könnyű dolguk van, mert a közgondolkodás szinte mindenütt megrekedt a zéró összegű játékok és az autarkiás ábrándok szintjén, amelynek hétköznapi vágya nem terjed túl a másé elvételén. A globalizáció hozzájuk is lecsurgó hasznairól meg egyszerűen megfeledkeznek.
Naivitás azt hinni, hogy ebből a furcsa álomból természetes, fokozatos módon föl lehet ébredni "fent" és "lent" egyaránt. Csak egy olyan megrázkódtatás, katasztrófa lehet az ébresztő, amely méreténél fogva vagy láncreakció kiváltásával nem temeti maga alá ugyan az egész mai globalizált világrendet, de kikényszeríti a veszteségek leírását és valami új, járható kiút keresését. Keresését - és csak esetlegesen a megtalálásáét. Mert ellenkező esetben csak a negatív utópiák forgatókönyveinek valamelyike valósulhat meg - bár ezek prófétáinak se hallatszik ma a hangja nagy erővel.
Nyilván nem valamiféle elvont tökéletes koherenciára gondoltam, hanem a létező és várható főbb gazdasági, társadalmi , kulturális, környezeti, demográfiai, jogi és erőszakszervezeti berendezkedéseket, viszonyokat, perspektívákat egyaránt valamelyest figyelembe vevőre.
VálaszTörlés