Elemzések tömege készült arról, hogy minek, kiknek köszönheti Trump a megválasztását. Nehezen vitatható az alacsony részvételi arány szerepe és azon belül nem kétséges, hogy a gazdaságilag depressziós ővezetek magukat vesztesnek érző, nem magasan iskolázott fehér választói viszont a vártnál magasabb arányban járultak az urnákhoz. Végülis ők billentették el a mérleg nyelvét.
Trump meglehetősen inkonzisztens kampányszövegeiben ezek a szavazók joggal találhattak nekik szóló bíztató ígéreteket. S ők elhitték, hogy az idő kerekét vissza lehet fordítani. Mindenki más azonban jól tudja, hogy ez lehetetlen. Kérdés, hogy Trump és adminisztrációja mennyire fog kísérletet tenni az ilyen típusú ígéretei teljesítésére. Mert próbálkozni lehet, csak az eredmények lesznek csúfosak. Az is lehetséges azonban, hogy ilyen kísérletre nem is fog sor kerülni. Akkor viszont a propagandára hárul a "feladat", hogy az ígéretszegést elfedje, ezt a szavazóréteget megbékítse. Mert ha ezt nem teszi, akkor az új adminisztráció igen gyorsan a különféle, egymástól markánsan különböző választói csoportok kereszttüzébe kerülhet.
A múltat visszasíró kétkeziek elégedetlensége csak az egyik eleme volt az egész euroatlanti világban jelentkező elitellenességnek. Kétségtelen, hogy a hatalmi (politikai, gazdasági, katonai és szellemi) elit az utóbbi évtizedekben alulteljesít. Ezt a különböző országok különféle lakosságcsoportjai a bőrükön érzik. Általában viszont nem azt róják fel nekik, hogy a változó világban döntésképtelenek, nincs víziójuk egy új, sokak számára elfogadható világrendről. Hanem a jogos elégedetlenséget legtöbbször a múlt idealizálására építő felelőtlen ígéretek bázisáról igyekeznek politikusok és önjelöltek meglovagolni más országokban is - vagyis történelmi értelemben úgyszintén utóvédharcra hívnak. Ezért a Brexit, vagy Trump megválasztása a regnáló elitek egésze címére érkező kihívás. Ha erre továbbra se lesz releváns válaszuk (lényeges (keresztülvihető és fenntartható) változások eredményes tárgyalásokkal és kompromisszumokkal), és talán - jobb híján - a retrográd kísérletek garantált kudarcára szeretnének építeni, akkor olyan bizonytalanságok elébe nézünk, amelyek nem csak az ő számukra, hanem egyáltalán kontrollálhatatlanok lesznek. Márpedig egy ilyen helyzet beláthatatlan veszélyeit felesleges ecsetelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése