Francia hadkötelezettség?

Emmanuel Macron úgy lett a francia elnökválasztás favoritja, hogy mind a jobbközép, mind a szocialisták jelöltje diszkvalifikálta magát és a volt szocialista miniszter új pártja élén azért látszott alkalmasnak Marine Le Pen  legyőzésére, mert semmi se szólt ellene. Most azonban váratlan témával hívta fel magára a francia választók figyelmét. Előbb az atomarzenál modernizációját mondta szükségesnek, most pedig demokratikus szellemben vezetné be újra az általános hadkötelezettséget. Ez alkalmas lehet, hogy olyan szavazókat is maga mellé állítson, akik eddig csak a szélsőjobbon vélték megtalálni hazafiasságuk képviseletét.

Az elgondolás azonban messze túlmutat a belpolitikai kontextuson. Eddig a NATO európai pillére katonailag igen gyenge volt, de ez azért nem jelentett problémát, mert egyrészt nem volt valós katonai fenyegetés a kontinensen, másrészt töretlennek látszott az USA eltökéltsége Európa katonai védelmére. Mostanra mindkét konstelláció érvényét vesztette. Így komolyan vehető saját katonai erő nélkül Európa politikailag egyre inkább kiszolgáltatott helyzetbe látszott kerülni. A gazdasági és politikai szempontból Európában domináns Németország sem történelmi, sem társadalmi-politikai okokból nincs (és a közeljövőben nem is lesz) abban a helyzetben, hogy egy felfegyverkezési kurzusba kezdjen. Viszont az a német-francia különleges viszony, amely az európai integráció motorja volt a II. Világháborút követően, és amiben a német gazdasági erő az atomhatalom Franciaországgal, mint politikai-katonai erővel egészült ki, újra visszanyerheti aktualitását.

Nem tartozik ide annak elemzése, hogy Franciaország milyen sokrétű belső problémák révén vesztette el korábbi erejét. Azt azonban le kell szögezni, hogy míg pro forma az EU magjának egyik kulcsországa kellett volna legyen, valójában a belső lakossági elégedetlenség egyik gócává vált és az fenyegetett, hogy a szélsőjobboldal győzelmével az EU sírásójává válhat. Ám a nemzetközi helyzet változásai most egy új kezdet lehetőségét csillantják meg a franciák számára. Nagybritannia távozását az Unióból előnyükre fordíthatják. S minthogy az integráció elmélyítése útján Európának az erre hajlandó része szerencsés politika esetén ismét világgazdasági - világpolitikai pólussá válhat, ennek katonai alátámasztására egyedül Franciaország vállalkozhat. Macron elképzelése a hadkötelezettség visszaállításáról ennek felismerésére utalhat.

Mindebben természetesen igen sok a "ha", így végképp korai lenne komplett forgatókönyveket felvázolni. De egy olyan lehetőség felbukkanását mindenképpen érdemes nyugtázni, amely pár hónapja még elképzelhetetlen lett volna.