A kínaiak a spájzban

Az felületes rátekintés alapján is kétségtelen, hogy mind a világgazdaságban, mind a világpolitikában nagy átrendeződés folyik. Azt azonban a legtájékozottabb körök se tudhatják még, hogy mindez - akár középtávon - hová vezet. Az azonban nem lehet kétséges, hogy az USA máris elvesztette domináns hatalmának egy részét és hogy a legerősebb emelkedő hatalom Kína. Az USA-nak láthatólag nincs stratégiája arra, hogy a változó világban milyen szerepet próbáljon a maga számára kialakítani és ahhoz milyen eszközöket használjon. Kínának minden bizonnyal van ilyen stratégiája (akár több elképzelt variánsban is), de a kínai hatalmi struktúra zárt jellegéből következően ezt legfeljebb csak találgatni lehet. Az azonban bizonyos, hogy Kína vezetése eldöntötte: a világpolitikába mint "nagy játékos" akar beszállni.

Más igazán nagy játékos nincs is a terepen. A kisebbek közül Oroszország számos okból gyanakodva kell figyelje a kínai politikát akár, mint atom-nagyhatalom, akár mint a Csendes Óceánig kinyúló, de azt nehezen kontroll alatt tartani tudó ország,  akár pedig a miatt a veszély miatt, hogy Kína kereskedelmi és számos egyéb területen kikerülheti Oroszország területét és ezzel körülzárja. Ázsiai és Latin-amerikai középhatalmaknak nyilván meg van a maguk Kína-problémája, de az tőlünk távol esik.

Ami viszont közvetlenül érint bennünket, az Európa. Jelenlegi formájában az EU-t nem lehet világhatalmi tényezőnek tekinteni, aminthogy külön-külön egyetlen tagállamát sem. Ez akkor is így van, ha korábban néhányuknak nagyhatalmi státusuk volt. Valójában ezért két út áll az EU magországai előtt. Az egyik a fokozott integrációé, amellyel az EU-t és pénzét, az eurót minden tekintetben a nemzetközi színtéren is elismert középhatalommá teszi. Ebben az esetben módja lenne eldönteni, hogy miben és hogyan akar Kína együttműködő partnere lenni, illetve hogy miben és hogyan akarja és tudja kontrakarírozni Kína olyan törekvéseit, amiket a saját érdekeivel ellentétesnek lát. A másik út a fokozott integráció meg nem valósítása. Ebben az esetben az európai országokkal szemben Kína teljesen aszimmetrikus fölénybe kerül méreténél, erejénél fogva is, az európai országok egymással helyettesíthető volta miatt is és azért is, mert belelát a lapjaikba, míg azok az övéibe nem. Úgy játszhat velük, mint macska az egérrel. S ez nem csak az egyik lehetséges jövőbeni helyzet, hanem egyszersmind a mai, létező is.