Beragadtak a startnál

Az EU - nem is vitathatóan - hosszú évek óta sokrétű válsággal küzd, számos kérdésben döntésre és változtatásokra szorul. Ehhez társul egy demokratikus deficit is:különböző tagországokban nem kevesen vonják kétségbe, hogy amit az EU csinál, azt a polgárok akaratából és ellenőrzése mellett teszi, továbbá egyes tagországokban meglehetősen elterjedtek az euroszkeptikus nézetek . Joggal lehet azt mondani, hogy az EU az utóbbi években defenzívába szorult a különféle belső centrifugális erőkkel szemben (ennek csúcsa a Brexit) és két fontos külső partnere, az USA és Oroszország a korábbi status quotól eltérően kezdett politizálni, amire az EU-nak nem született meg a válasza.

Mindezek a problémák immár egy "csomagot" képeznek, amelyet aligha lehet ad hoc módon esetről esetre vitákkal és kompromisszumokkal kezelni, mert az bizonyosan az EU belső és nemzetközi gyengüléséhez vezet- már-már az Unió létét is megkérdőjelezve. Ugyanakkor egy koherens és lényegi komplex reform megvalósíthatósága is sok akadályba ütközik, sikere sok szempontból kétséges.

Egy ilyen reformnak feltétlenül kell legyen "gazdája", különben a komplexitás és koherencia eleve illúzió. A "gazda" nem feltétlenül a politika szférájában lett volna lehetséges: megszülethetett volna pl. egy politika közeli think-tankban  vagy egy jelentős, nem aktív politikus-tudós személy környezetében is. Az események úgy hozták, hogy a kiinduló javaslatok Macron nevéhez kötve születtek meg. A francia elnök - és nemzetgyűlési választások ( a közhangulat, a hagyományos pártok balfogásai és Macron berobbanása következtében ) korábban nem várt eredményt hoztak és ennek során Macron mind Franciaországnak, mind az EU-nak egy újjászületés-víziót hirdetett meg. A várható forgatókönyv szerint az őszi választások után ehhez hamar felcsatlakozott volna az új Merkel-kormány. A német választások azonban keresztülhúzták a számításokat. Egy kínos féléves kormányalakítási huzavona után alakult csak meg a nagykoalíciós kormány egy meggyengült kancellárral és egy kompromisszumos kormányprogrammal, amely magát a német-francia egyezkedést is is lassúbbá és nehézkesebbé teszi. Ez máris oda vezetett, hogy a márciusi EU-csúcs helyett a júniusira maradt az EU-reformok megvitatásának megkezdése. Vagyis a megújulás láthatólag beragadt a startnál.

A komplex és koherens francia reformtervek eleve nem ígérték azt, hogy az EU magországai azt egy-az egyben el fogják fogadni. Ami az előnye, hogy egy ilyen vízió a fő kérdésekben előre áttekinti az összefüggéseket, az egyben a hátránya is. Sok az ellenérdekeltség mind a folyamat egészét, mind annak egyes részleteit illetően. S nemet mondani minden szempontból egyszerűbb és népszerűbb, mint beleállni egy ilyen nagy projektbe. Az idő múlásával Macron otthon is lendületet veszít és kevéssé lehet számítani az újrakezdés utáni optimista légkörre, amely pedig a siker lendítője lehetett volna. Ezzel szemben a német-francia egyeztetés valószínűleg egy megfontoltabb és taktikailag átgondoltabb "csomagot" fog eredményezni. Természetesen a 27 tagú EU-ban várható ellenállás a két legerősebb tagállam dominanciájával szemben, viszont működőképes alternatíva megszületése aligha.

S itt lép be egy újabb fontos tényező: a sokszoros lépéskényszer. Olyan alapvető problémák, mint az euro születése óta fennálló megoldatlanságai döntést igényelnek ugyan, de tűrnék a további halasztást is. Ám az olyan külső kihívások, mint a Brexit tényleges lebonyolítási módja, az USA és Oroszország részéről érkező kihívásokra adott egyeztetett válasz, vagy olyan belső kényszerek, mint az új EU-költségvetési periódus indítása időhúzó, félszívvel hozott nem-döntések esetén egyértelműen az Unió hanyatlása felé mutatnának. Ha ezzel áll szemben egy határozott és jól taktikázó egyeztetett francia-német politika, amely a jövőbeni kisebb-nagyobb válságokat is ki tudja használni az alapvető célok érdekében, akkor  van esélye a lépéskényszerben hozandó, egy irányba mutató döntések kritikus tömegének elfogadtatására és végrehajtására, amely után már nem marad kérdés, hogy a következő években egy másik, akcióképesebb Európával számolhatunk, mint amit eddig megismertünk.S sajátos módon ennek valószínűségét egy olyan, első közelítésben az Unió gyengülését sugalló fejlemény is erősíti, mint Nagy-Britannia kilépése, mivel egy nagy, de eleve az euro bevezetését nem vállaló, az EU mélyítését lehetetlenné tevő tagország távozott, s egyben láthatóvá tette, hogy a kilépés mennyi mindenben milyen mértékű károkat okoz a  távozó számára.