Korunkban a piac és az állam az a két koordinációs forma és intézményrendszer, amely működteti mind a gazdaságot, mind az élet többi lényeges szektorát. Hol egymást kiegészítve, hol egymás ellenében. A 20.sz.-ban az államszocialista rendszerek - tagadva a termelőeszközök magántulajdonát és a piacot- kihívást intéztek a kapitalistának nevezett másik rendszerrel szemben. Az így létrehozott parancsgazdaságban a piac szerepe marginális volt (külkereskedelem, feketegazdaság) de szükség volt olyan elméletieskedő korrekcióra is, mint hogy "a szocializmusban az értéktörvény a megsértésén keresztül érvényesül".A szembenálló másik nagy rendszer ugyan valóban piaci alapokon állt, de a gyarmati rendszer, a nagy válság és a II. Világháború, majd azt követően a hidegháborús fegyverkezési verseny és a jóléti állam az elmélethez képest sokkal nagyobb teret adott a bürokratikus koordinációnak, mint ahogy azt elismerték. Ugyanakkor az egyre sebesebben előre haladó, technikai és gazdasági indítékú globalizáció is széles körben megkövetelt egyezményeket, vagyis államközi, helyenként államok feletti bürokratikus koordinációt.
Formulákban nem volt hiány az elmélet és a valóság közötti különbség feloldására. A kapitalizmus bírálóinak fő magyarázata az volt, hogy a tőkés állam mindent a tökés osztály érdekében, kvázi annak megbízásából tesz. Ám az 1970-es évek (vagyis a két világrendszer harcának lényegi eldőlte) óta egyértelműen domináns neokonzervatív elmélet és politika mutatja, hogy az előző korszakot mind a monopoltőke, mind a kisebb tőkések önmaguk korlátozásalént, visszaszorításaként élték meg és igyekeznek ezért elégtételt venni. Széleskörű deregulációt eredményezett ez az ellentámadás.Úgy látszik, ez a visszavágás a maga eredeti értelmében napjainkban kifullad. A nyilvánosságban is egyre inkább előtérbe kerül az államok fiskális és monetáris politikája. Az a kínai rendszer, amelyikben mind az állam, mind a látszólag magántulajdonban lévő tőke új szimbiózisának jeleit mutatta, egyre inkább a pártállam tradicionális vonásait ölti fel, mutatva, hogy ez az alternatíva se került le a történelem napirendjéről. Ugyanakkor a nyugati jobboldal (élén az USA elnökével) egyre távolodik a pluralista állami berendezkedéstől és etatista önkényuralom felé halad - aktualizálva egy végképp meghaladottnak hitt alternatívát.
Mindez arra mutat, hogy a piac - állam antagonizmus nem alkalmas általános magyarázó elvnek. Egyre világosabb, hogy az igazi kérdés a milyen piac? milyen állam? Minthogy azonban ez a problematika széles körben nem kidolgozott és közismert, a viták és kampányok nem ebben a fogalomkörben és nyelvezeten folynak, és spontán módon ez aligha alakul ki a jövőben sem. Lehet ugyan reménykedni egy nagyhatású nemzetközi sikerkönyv felbukkanásában, de ennek reális esélye csekély. Minden jel arra mutat, hogy a következő évek (akár drasztikus) fejleményei is a koncepcionális zűrzavar jegyében fognak folyni. S így kerül majd szembe az emberiség a mesterséges intelligencia és a környezeti katasztrófák fundamentális (és a piac-állam kérdéskört ismét módosító) kihívásával is. Amire vagy születnek adekvát válaszok, vagy -ami valószínűbb- nem születnek.
NA JÓL NÉZÜNK KI
VálaszTörléspuszi m.