Az új Parlamentről el lehet mondani, hogy sok benne az újonc képviselő és hogy többféle erőközpont van benne, mint a régiben volt. A saját tisztikara megválasztása során nem produkált prediktív erejű meglepetéseket. A csont, amin lehet rágódni, az von der Leyen szűk többséggel való megválasztása az Európai Bizottság elnökévé, mégpedig elég szedett-vedett összetételű többséggel. Valóban ilyen gyenge a kohézió a pártcsaládokon belül? Sok lenne az öntörvényű képviselő, akiknek állásfoglalását nehéz előre kikövetkeztetni az egyes szavazások előtt? Ez távolról sem látszik ilyen egyértelműnek.
A biztosjelölt ellen sok képviselőnek az volt a kifogása, hogy nem a "csúcsjelöltek" közül került ki, hanem a Tanács színfalak mögötti egyezkedése produkálta. Ez viszont egyáltalán nem az "újak" témája, hanem egyenes folytatása az eddigi harcnak a nagyobb befolyásért a Parlament és a Tanács között. A "csúcsjelölt" témának már semmi szerepe nem marad a következő erőpróba során, amikor a Parlament a Bizottság tagjairól, azok portfóliójáról szavaz. S itt megint a Tanács - Parlament ellentét kerülhet felszínre - ha nem is explicit formában. A Bizottság elnöke csak olyan testületet terjeszthet elő, amelynek tagjait a miniszterelnökök (vagyis a Tanács tagjai) javasolták. Ha ebből ő olyan mixet hoz össze, ami a Parlamentnek nem tetszik, akkor egyszerűen leszavazzák. Ha viszont a miniszterelnökök jelöltjei sorra nem olyan portfóliókat kapnak, amilyeneket a küldő elképzelt, akkor a Bizottságnak már induláskor konfliktusa van egyes kormányfőkkel. Ezért a jó start érdekében von der Leyennek már most vizsgáznia kell abból, hogy milyen diplomata, mennyire talál működőképes kompromisszumokat.
A személyi kérdések ugyan egyáltalán nem jelentéktelenek a Parlament munkája szempontjából, de a ciklus alatt mégiscsak az érdemi munka az elsődleges. Sprkulatív alapon azt lehet valószínűsíteni, hogy ha viszonylag nyugodt évek jutnának ki nekik, akkor a pártfrakciók belső kohéziója meg kell hogy növekedjék, mert evidenciának tűnik, hogy fontos stratégiai kérdések hasonló megítélése vitte egy-egy meghatározott pártcsaládba a képviselőket az egész Únióból. Ilyen forgatókönyv mellett inkább az kérdéses, hogy domináns frakció híján kialakul-e olyan tartós koalíció, amely lehetővé teszi, hogy az EU úrrá legyen mai válságán és tartósan tudja a kontinens érdekeit képviselni a folyamatosan változó világban, ahol azonban a nála nagyobb gazdasági és katonai potenciállal rendelkező erők a dominánsak. Ehhez nem utosó sorban a globális problémák másoknál jobb átlátása is elengedhetetlen. A másik logikusan adódó forgatókönyv a ciklus folyamán szinte folyamatosan válságokkal, külső és belső kihívásokkal számol. Ebben az esetben az EU-ra inkább az lehet jellemző, hogy az országcsoportok eltérő érintettsége, érdeke lesz uralkodó a Parlament vitáiban, szavazásaiban, nem annyira a stratégiai kérdések eltérő megítélése. Ilyen helyzetben már az is jó eredménynek tekinthető, ha mind a Parlament, mind maga az EU nem válik jelentéktelen intézménnyé, amelynek a fennmaradása vagy fenn nem maradása a kontinens lakói számára érdektelenné válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése