A szó procedúrális értelémében van. Egy ország a legális migrációt illetően úgy válogat a kritériumok szempontjából, ahogy jónak látja. Az illegális migrációval és a menekültekkel kapcsolatban választhatja azt, hogy határvédelmi és rendőri eszközökre költ az egyéb lehetőségek helyett. Ezzel kivívhatja a migációban leginkább érintett országok kormányainak és népeinek haragját, illetve a velük szolidáris többi tagország súlyos rosszallását. Hogy ennek később mikor és hogyan fogja megadni az árát, az előre nem látható.
Ha azonban túllépünk a procedúrális részen, akkor azt kell látnunk, hogy azok a migránsok, akik bármelyik EU tagállamban legális státust nyertek, attól kezdve bármelyik másik tagállamban szabadon mozoghatnak és sokféle tevékenységet diszkriminációmentesen folytathatnak. Erre a migrációellenes politikát folytató országoknak semmi törvényes befolyása nincs.
Így oda jutunk vissza, hogy egy tagországnak vajon akkor van-e nagyobb befolyása országa migrációs helyzetére, ha mindenben maga akar dönteni, vagy ha részvesz egy olyan közös EU-s migránspolitika kialakításában és működtetésében, amely egységesen szabályoz és közösen (így hatékonyabban és olcsóbban) látja el a külső határok védelmét is. Más kérdés, hogy a közös politika elutasítása milyen agitációs és propagandalehetőséggel ját, amihez egy kormány belpolitikai érdekből ragaszkodhat.
Van azonban a z EU-n belüli migránsellenes különútnak egy tovább problematikus vonása is. Ha egy ország ez EU-n belül tagja a schengeni ővezetnek is, akkor a belső határokon keresztül való teljes, korlátok nélküli szabad mozgásnek különleges fontossága van. Ha a a különutas törekvések miatt egy ország kimarad ebből az ővezetből, annak igen súlyos gazdasági ára van számára, amit érdemes előzetesen alaposan számbavenni,meggondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése