A pandemia világszerte felborította az élet szokásos menetét szinte az egész Földön. Tette ezt maga a betegség is, tették a különböző országokban meghozott járványügyi döntések, előírások, továbbá annak különféle tovagyűrűző hatásai. Az egyének, kiscsaládok az új helyzet okozta - hangsúlyozottan átmeneti - viszonyokhoz alkalmazkodtak, mások a vírus láthatatlansága, megfoghatatlansága miatt is makacsul próbáltak ragaszkodni régi életvitelükhöz és ellenségüknek tekintik azokat, akik a járványra hivatkozva korlátozni akarják őket.
Vizsgahelyzetbe kitüntetetten a hatóságok, az egészségügyi intézményrendszerek, a pandemia által érintett tudományágak és a gyógyszergyártók kerültek. Azt, hogy kik hogyan vizsgáztak, azért nem lehet kimondani, mert egyrészt még nincs vége a járványnak, másrészt annyira tarka a kép és annyi a megítélési szempont, hogy tudomásul kell vennünk. az érintettek - alappal, vagy alap nélkül - folyamatosan ítélkeznek, valamint, hogy az utókornak lesznek szintetikus verdiktjei, amelyeket nem ismerhetünk.
A gyógyszergyártás az, amelynél már most körvonalazódik a vizsgaeredmény. A laikusok számára is világossá vált, milyen széles spektrumon folyik a kutatás és ha egy specikfikus termék szükséglete megjelenik (jelen esetben a covid-vakcináé), akkor hallatlanul gyorsan képes a szakma új termékeket produkálni. Természetesen felépítésének megfelelően: a gyógyszergyárak egymással szakmailag és üzletileg versenyezve teszik ezt,akár teljesen más megközelítések nyomvonalán. Ugyanakkor ez az összességében jó bizonyítvány a "közönség " nézőpontjából tűnthet káosznak és kétségeik felerősítőjének.
Ha a gyógyszergyártás látványos eredményei se feltétlenül növelik a közbizalmat, fokozottan áll ez a járvány elleni küzdelem többi szereplőjére, amelyek együttesen egy komplex teret alkotnak. Ezért aztán az sem egyértelmű, hogy a járvány és válság utáni időre a korábbi státus visszaállása lebeg a szemek előtt, vagy belátják, hogy lényeges változások szükségesek egy biztonságosabb élet érdekében.
Ebből a szempontból kitüntetetten érdekes az USA példája. Megalapozottnak látszik az a vélemény, hogy az elnökváltásra éppen azért került sor, mert a régi szisztéma látványosan alkalmatlannak bizonyult a pandémia kezelésére, s ugyanakkor a járvány véget vetett a "minden jól halad" illúziójának. Az új adminisztráció pedig a gazdasági és társadalmi reformterveihez megerősítést lát abban, hogy a jövőben ilyen váratlan és exogén katasztrófákkal szemben ezek révén eredményesebben lehet majd fellépni. Ha erről a választópolgárok elég nagy részét is sikerül meggyőzniük, akkor a piacgazdaságnak az eddigitől eltérő modelje valósulhat meg a Covid-vizsga után, ami kihathat más régiók múködésmódjára is.
remény
VálaszTörlésmiért baj az, ha kipusztul az emberiség? ki fogja megérezni hiányát?
VálaszTörlésÉn attól tartok, hogy minden megy tovább a régi kerékvágásban
VálaszTörlésEz lehetséges, ha Binden otthon nem boldogul a szűk többségével, ha külföldi szövetségesei nem lesznek partnerek és a szembenállók ki tudják védeni akcióit.
TörlésSzerintem nem fog minden a régiben menni. Én attól tartok, hogy az országok vezetői vérszemet kapnak attól, hogy az emberek bebizonyították, az életük megtartása fontosabb számukra, mint az életük minősége. Bármennyire képesek lekorlátozni a lelki működésüket a fizikai működésük ígért instant(szerintem hamis) biztonságáért. Bármennyire, mert jól megmutatkozott, hogy már a járványügyi intézkedéscsomagok összetételén és lehetséges más megoldásokon lamentálás is a többség haragját váltja ki (nem kell hozzá vírusellenesnek lenni, egy szolíd "Lehetne esetleg másképpen is?" kérdés is elég a népharaghoz). Mindenki más, minden ember potenciális veszélyforrás lett, ezzel együtt az elutasítás tárgya. A sajtó nagyon halkan ellamentál a korlátozások járulékos rövid és hosszabb távú hatásain, de valójában az egész világ teljesen átállt a nagyon rövidtávú tervezésre, mondván, hogy majd a később felmerülő problémákat megoldjuk akkor, amikor majd elég plasztikusak lesznek. Ez is mindig így ment, de bennem mindig volt egy remény, hogy az üzletben a tudományos kutatásokkal együtt rohamtempóban fejlődő tervezési és döntéshozatali eszközrendszer majd átszivárog a politikába is, de azt hiszem ez a hal meghalt. A gyógyszergyártás meg szerintem csak másodsorban a tudományosság oldaláról vizsgázott kiválóan, elsősorban politikai és kommunikációs lobbiereje mutatkozott meg. Természetesen az elmúlt időszak kutatásaiból is kénytelenek voltak megmutatni többet, de kiváncsi vagyok mikor fog összeérni az emberek fejében, hogy ezek valójában génmanipulációs technológiák, mint azok, amik ellen a mezőgazdaságban tiltakoznak Európában. Ezzel a kijelentésemmel nem akarom, hiszen nem is tudom hozzáértés hiányában véleményezni, hogy ez jó, rossz vagy semleges az emberi testi működésre, csak jelzem, hogy érdekes a két, azonos technológiai hátterű innováció megítélése közti különbség attól függően, hogy az ismeretlen milyen módon van jelen a problémakörben. Egy átlagember már nem tudja megítélni, hogy a hozzá eljuttatott információk egy fejlesztésről milyen mértékűek, érti-e valójában, le tud-e vonni közvetkeztetéseket, mert a tudomány olyan gyorsan fejlődött, hogy a tanult alapokkal aligha követhető. AZ, hogy valaki egy új eredményt pozitívan vagy negatívan ítél meg, az eddigieknél szélesebb körben hit kérdése, mint biztos tudásé.
VálaszTörlésAz ember mindennapi életéhez egyaránt szükséges valamiféle hit, bizalom, tekintély-elfogadás illetve az önálló gondolkodás és kritika készsége. Sajnos a családok,iskolák, szükebb és tágabb társadalmi környezet és a mindenkori hatalom gyakran azon vannak, hogy ezek az elemek rosszul legyenek összerakva.
VálaszTörlés