Dominó

  Egy sokszorosan összetett helyzetben a kölcsönös fenyegetés lehet stabilizációs tényező. Igaz ez izolációra törekvés esetén ugyanúgy, mint ha az egymással szembenállók sokrétűen, gazdaságilag, pénzügyileg,, közlekedésileg, kommunikációsan stb. össze vannak kapcsolva, sőt adott esetben katonai és hírszerzési szempontból is vannak bizonyos kapcsolódásaik. Ez efféle stabilitásnak azonban két alapfeltétele van. Az egyik, hogy az egymást fenyegető felek kellő fokú belső stabilitással rendelkezzenek. A másik, hogy a közük lévő erőviszonyok hosszabb időn át hozzávetőleg változatlanok legyenek. Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor kialakulhat valamilyen személyes bizalom is a szembenállók kulcsemberei között, de fennállhat az a fajta perverz bizalom is, hogy személy szerint maximálisan bizalmatlanok egymás iránt, ám nagy biztonsággal tudják, hogy a másik mit csinálhat és mit nem.

A II. Világháborút követő nagy zajlás után két világrendszer alakult ki, amelyek között az atompatt hozott létre bizonyos stabil egyensúlyt, amely kibírt hidegháborús feszültségeket ugyanúgy, mint enyhülési szakaszokat. Sőt még azt is, hogy közben a zajlás más földrajzi térségekben tovább folyatódott. Ebbe a "két nagy" hol bekapcsolódott (akár helyi háborúkba is), akár nem. Az így kialakult világrendszer szövete egyre inkább fesledezett, de végül is kitartott a Szovjetunió felbomlásáig, amelynek nagyrészt endogén okai voltak.

A következő mintegy két évtizedben a világrend stabilitását a Pax Americana biztosította, amely az USA valóságos vagy vélt gazdasági, technikai, pénzügyi, katonai és életformabeli dominanciáján alapult. A világrendet nem kellet újra kitalálni, hanem elég volt a kétpólusú rendszer rögönzésektől se mentes átalakítása. Közben az USA fölény különböző vonatkozásokban egyre inkább megkérdőjeleződött, aminek látványos csúcsát a 2008-as, az USA-ból kiinduló pénzügyi válság jelentette. Ezenközben Kína az USA fő versenytársává fejlődött szinte minden tekintetben, s ez alapot adott a rákövetkező években, hogy ellenpólusává váljon. A Pax Americanat követően nem alakult ki stabil világrend. A globális masina egyre több zökkenővel viszont működött tovább.

Mára a válságok tömege halmozódott össze, kezdve a klímaválságon és befejezve különféle lokális és vallási konfliktusokig. Nem tudhatjuk, hogy ezek közül - abszolút és relatív súlyától függetlenül- mikor, hol, melyik lobban vagy robban úgy be, hogy lokalizálására nem látszik se felkészülés, se azon úrrá levő vezető erő. Így nem alaptalan az a félelem, hogy a válságok bármelyike produkálhat olyan szélsőséges fejleményt, amely eldőlt dominóként aztán végigfut a többi, addig valahogy tolerált válságon.

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás