Most, hogy már látni az ukrajnai hadművelet...

Most, hogy már látni az ukrajnai orosz hadművelet végét, az világnak, mindenekelőtt az euroatlanti világnak meg kell birkóznia azzal, hogy mihez kezd a megváltozott körülmények között. Az igazán koncepciózus ágenseknek most áprilisban érdemes mind a status quoban, mind pedig az értelmezési keret megfogalmazásában és elterjesztésében befejezett tényeket teremteni, amire a későbbiekben építkezni akarnak. Lesznek, akik azzal próbálkoznak, hogy amennyire csak lehet, a megszokott régihez térjenek vissza. Ez nem eleve kilátástalan próbálkozás, mert a világpolitika és a világgazdaság nagy játékosa, Kína ugyanebben érdekelt. Végül lesznek, akik a mindenkori helyzetben azt a játékteret fogják kihasználni, ami éppen adódik számukra.

Érdemes mindenkinek - kicsinek és nagynak - elgondolkozni, hogy mi az, ami az oroszok háborúja után irreverzibilisen megváltozott. Alighanem a globalizációnak az az értelmezése, hogy a gazdasági kapcsolatokban teljes mértékben el lehet tekinteni mind a résztvevő államok berendezkedésétől, mind a mamutvállalatok és bankok egyes ügyleteken túli jellegzetességeitől. Nem lehet ugyanis a normális üzleti kockázatként kezelni azt, ha partnerek egyik napról a másikra nyíltan felrúgják a kialakított és megszokott szabályokat, amiken a nemzetközi rendszer alapszik, mert nincs olyan kontroll mechanizmus, ami ettől visszatartana. Az irreverzibilis változásnak természetesen az is forrása, hogy a brutális orosz lépést súlyos szankció-sorozat követte válaszul, amelyek egy részét semmiképpen se lehet visszacsinálni. Ugyanilyen tény a nemzetközi pénzügyi rendszer megbomlása.

 A kölcsönös függés optimista értelmezésén alapuló univerzális rendszer alternatívájaként az elmúlt évtizedekben a hidegháborús szembenállást ismertük, ami a tömbösödésben öltött testet, ahol az egyik tömbben alapvetően más szabályok érvényesültek, mint a másikban. Ám még a hidegháború legélesebb éveiben sem jelenhetett ez teljes izolációt, mert az egyszerűen nem volt lehetséges és egyik félnek sem állt érdekében. Azóta a technikai fejlődés, a hálózatosodás stb. kizárja még a korábbi hidegháborús izolációt is. Ám egy új hidegháborúval mindenképpen számolnunk kell.

Ha tehát feltételezzük, hogy a világgazdaság kevésbé lesz univerzális, mint amit eddig megismertünk és a jövőbe projektáltunk, akkor ennél tovább nem mehetünk, mert a konkrét formákat csak a jövő gyakorlata fogja megszülni. Minthogy a törést egy orosz háború okozta, logikus, hogy a válasz a NATO-tól kellett jöjjön és azon belül annak vezető erejétől, az USA-tól, jelesül annak adminisztrációjától. A háború után, amit feltehetőleg és remélhetőleg valamiféle béke követ, már sok tényező jut ilyen - olyan befolyáshoz. Ez igaz az USA-n belül, a NATO országok körében és a föld többi országára nézve mind a kormányzati, mind a pénzügyi, mind vállalkozói köröket tekintve. És - végül, de nem utolsó sorban  a megállapodásokat felrúgó Oroszországon belül is több  lehetséges forgatókönyvvel kell számolnunk a továbbiakban. Mindezeken múlik, hogy az a cezúra, amit az ukrajnai orosz hadművelet jelent, végülis milyen mértékű lesz és mi mindent hogy változtat meg a világban.