Az európai tradíció egyetlen komoly ellenszere a vallási fundamentalizmussal szemben

A humanizmus, a felvilágosodás nyilvánvalóan válasz volt a domináns egyháznak az állammal való összefonódására és az azon keresztül érvényesülő szellemi hatalmára. Így a vallási tolerancia az egyik talpköve a westfaliai béke utáni Európának. Ám az állam és az egyház teljes, rigorózus szétválasztása már nem volt általános követelmény - a modernitásnak nem mindenhol volt egyáltalán szüksége erre. Ám mind az ultramontán katolicizmus, mind a fundamentalista protestantizmus megpróbálkozott (végülis eredménytelen) utóvéd - harcokkal egyes helyeken és időszakokban. (A vallási béke olyan csődjét, mint Írország, periferikus jellege miatt figyelmen kívül hagyhatjuk.)

A vallási tolerancia azonban természeténél fogva csak ritkán, harci helyzetekben folyamodott a szekularizáció kemény eszközeihez. Ilyenek voltak például azok a csetepaték, amelyek a kereszt állami intézményekben való elhelyezése körül folytak. És ilyen az a háborúság, ami Franciaországban a közelmúltban folyt a burka viselésének iskolai tilalmával kapcsolatban.

Ha a jövőben a vallási fundamentalizmus bármelyik országban vagy országcsoportban fenyegetővé válna a társadalmi békére nézve, vagy legalábbis megzavarná a vallási békét, az államoknak, illetve az integrációjuknak nincs más hagyományos ideológiai - jogi eszköze ennek megakadályozására, mint a konzekvens szekularizáció. Ha kell, kemény alkotmányos eszközökkel és azok gyakorlati érvényesítésével.

Igaz tanmese a magyar nyilvánosság rejtekútjairól

(Ezúttal a fatalista átmegy visszaemlékező szubjektumba)

1968 egy későőszi napján felszálltam egy eléggé tömött 12-es buszra. Megpillantottuk egymást kollégiális ismerősömmel, Hegedűs Andrással.* Ő felém csörtetett és mosolyogva megkérdezte: -Tudod, hová megyek? (Mindaddig magázódtunk.) -Nem.- A pártközpontba. És tudod miért?  - Nem. - Most közlik, hogy kizártak a pártból.** Aztán még elmesélte, hogy a Valóság c. folyóirat éléről is kirúgják. -Tudod, mindig vannak olyan "problémás" kéziratok, amiket az ember félretesz, hogy alkalom adtán egynek - kettőnek a közlése átcsúszik. Most javasoltam a szerkesztőbizottságnak, hogy hozzuk le egyszerre mindet - most már úgyis mindegy. Elfogadták.  Legalább egyszer lesz egy jó számunk! - mondta mosolyogva és leszállt a buszról.

*Hegedűs írta alá a Varsói Szerződés megalakulásakor az alapító okmányt a Magyar Népköztársaság részéről. Ugyancsak ő vállalta, hogy antedatálva aláírja azt a papírt, melyben 1956 okt. 23.-án "behívta" a szovjet csapatokat. Ezt követőleg rövid ideig Moszkvában volt emigráns, majd hazatérte után lépésről lépésre átértékelte korábbi politikai nézeteit. Az érintett időszakról a 60-as évek közepén ezt mondta: - Maguk azt hiszik, hogy én azt képzeltem magamról, hogy Magyarország miniszterelnöke vagyok? Egy percig se gondoltam. Tudtam, hogy most én vagyok az az elvtárs, akit ebbe a funkcióba helyeztek.

**Később megtudtam, hogy a kizárás oka az volt, hogy levelet írt a vezető pártszerveknek, amelyben elítélte a csehszlovák intervenciót azzal nyomatékosítva, hogy ő 1956-ban a magyar intervenció híve volt és vállalta ennek felelősségét.

Kézben tartható-e a menekült - problematika az USA aktív közreműködése nélkül?

Ha igy tesszük fel a kérdést, evidens a nemleges válasz. A menekülthullámokat kibocsájtó országok (régiók) nemzetközi válsággócok. A menekültek útjuk során szinte mindenütt geopolitikailag kiemelkedő pontokat és útvonalakat érintenek. A nemzetközi embercsempész hálózatok számos tekintetben nem különböznek a fegyvercsempész és a drogcsempész hálózatokról. Minderről a legtöbb és legsokrétűbb információja az USA-nak van - párhuzamosan a beavatkozáshoz szükséges legnagyobb politikai, gazdasági, katonai és logisztikai erővel. Ha a területileg közvetlenül nem érintett USA a menekült - válságokban mégis az előkelő idegen szerepét játszhatja, annak oka, hogy nincs olyan más nemzetközi erő, amely be akarná és be tudná vonni az USA-t a válságkezelésbe.

A probléma léptékét tekintve tragikomikusak azok a nemzeti próbálkozások, amelyeket a menekültügy kezelésében megfigyelhetünk. Ép ésszel elképzelhetetlen, hogy nemzeti eszközökkel meg lehetne gátolni, vagy legalábbis mérsékelni lehetne az útnak indulók tömegét. Így eleve csak tüneti kezelésről lehetne szó.  S arról is csak abban az értelemben, hogy az egyik ország a szomszédjára (szomszédaira) tolja át a menekültáradat pillanatnyi terhét.

Különösen elképesztő a nemzeti korlátoltság az EU tagállamok részéről. Létezik az EU mint szervezet, amely méreténél, katonai és politikai pozíciójánál fogva képes lehetne a szövetséges USA - hoz fordulni a probléma gyökere megtalálásában és közös, hatékony fellépésben a kezelhetőség irányában. Feltéve persze, hogy az EU ebben egységes volna és akarná ezt. Azt is látniuk kellene a tagállamoknak, hogy nagyobb léptékben az európai országok csak együtt lehetnek sikeresek, egymás rovására viszont csak negatív összegű játékot játszhatnak. Nem látják és nem is akarják látni.

Ez az az értelmezési keret, amelyben szemlélni érdemes az egyes EU tagországok szavait és tetteit a menekült - problematikában. Jó jegyet alighanem egyik tagország se érdemel. De a rossz jegy fokozatai nagyon is szembeötlőek.

Fb. bejegyzésem a magyarországi menekültügy új szakaszáról és az ország nyugati kapcsolatairól

Egy fejezet lezárult - hogyan tovább menekült ügy?
Pillanatnyilag a magyar hatóságokkal legfrusztráltabb viszonyban lévő menekültek Ausztriában vannak, a magyar és osztrák - német viszony a mélyponton. A többi itt lévő és még úton lévő menekült a történtekből más következtetést nem vonhat le, mint azt, hogy most már végképp az irány Németország. Ha ehhez a magyar kormány továbbra is asszisztál, azzal szembemegy az EU-val és ennek súlyos következményei lesznek rá nézve. Ha viszont mostantól megpróbálja szigorúan betartani a Dublin 3-at, nem lesz rá ereje - újra indul a szökdösés - kitörés a táborokból. Mindez addig, amíg az időjárás nem csökkenti le az érkezők számát.
Az EU-val való viszony alakulásától függetlenül kiéleződött a viszony a német kormánnyal. Merkel aligha fogja a jövőben Orbánt védeni az EPP-ben. Most már tényleg kitessékelik onnan és mehet euroszkeptikus frakcióba? És akkor mi lesz az EU-s pénzekkel?

Fb. bejegyzésem arról, hogy európai vagy német probléma-e a megekültválsá

Európai, vagy német kérdés?
Istenverte ostoba ember, aki a menekült - áradatról nem látja, hogy ez egy világpolitikai és jelenlegi konkrét következményeiben európai probléma. Aki van olyan sötétagyú és beképzelt, hogy ezt magyar nemzeti kérdésnek nyilvánítja és azt hiszi, hogy kezelni tudja. És amikor ezzel kudarcot vall, még mindig úgy gondolja, hogy minden sikerült volna neki,. ha a német illetékesek nem szervezik keresztbe. (Egyébként azok a németek, akik eddig politikai támaszai voltak és akiknek Magyarország gazdasági működőképességét köszönheti.)

Fb. kommentem a menekült kérdésről

Egy kommentem: leegyszeűsített metafora menekült kérdésről.
Ez az egész menekültügy olyan, mint a jéghegy, vagy inkább egy vizipóló meccs. Amit a víz fölött látunk az egyfelől undorító és vészjósló, másfelől zagyva és érthetetlen. Ami meg a víz alatt van, arról azon túl, hogy létezik, fogalmunk sincs.

Fb. kommentem az Orbán rendszer legalitásáról

Orbán a 2010-es 2/3-ára hivatkozva államcsíny - sorozatot hajtott végre. Ez mindössze az EPP alelnökségébe került neki. Hogy miért, azt máig nem értem. Azt sem, hogy az alaptörvény elfogadása után az akkori ellenzéki pártok miért mentek vissza a parlamentbe. Viszont a 2014-es választások után a legalitás kétségbevonásának már nem maradt alapja.
Fel lehet vetni, hogy a 2014-es választás játékszabályai és lebonyolítása nem nevezhető korrektnek, az nem volt igazán szabad.. Ez igaz, de a szavazati arányok miatt ez nem döntő érv. Továbbá ekkor már mindenki tudhatta, hogy mit jelent az Orbánra adott szavazat, nem úgy, mint 2010-ben, amikor elhallgatta, hogy mire készül.