Két választás Európában

Azt nem lehet mondani, hogy a 27-ek EU-jában az történik, amiben a két nagy - Németország és Franciaország - megállapodik, de azt igen, hogy ellenükre semmi lényeges nem történhet. Feltéve, ha valóban egyetértenek. Ha azonban nem, akkor az EU gyakorlatilag akcióképtelen. Eddig a Merkel - Macron páros az egyetértésnek azt a fokát megvalósította, amellyel az EU igen kockázatos kihívásokat, mint pl. a Brexit megrázkódtatások nélkül átvészelt, ám az egyetértés nem volt olyan fokú, hogy az EU régóta esedékes reformját legalább együtt körvonalazták volna.Jelenleg mindkét "nagy" választások előtt áll. E miatt az EU sok lényeges tekintetben béna kacsa és a kötélhúzás a Tanács és a Parlament, illetve a Bizottság és a Parlament között folyik.

 Jelenleg az időben közelebbi választás kimeneteléről csak annyit tudhatunk, hogy Németország politikáját a jövőben nem a merkeli örökség fogja meghatározni. Alighanem négy párt közül háromnak kell koalícióra lépni a stabil kormányzáshoz, de hogy melyik kerül a négy közül ellenzékbe, azt előre nem tudhatjuk. Azt meg még kevésbé, hogy az új kormány milyen Uniós politikát fog folytatni. Az azonban látható, hogy a pártok választási versengésében nem az uniós kérdések állnak a középpontban, így kizárható, hogy rövid távon Németország előállna markáns kezdeményezéssel. Más kérdés, hogy ha közben bármilyen válsághelyzet alakulna ki, arra hogyan, mennyire kezdeményezően fog az új német kormány válaszolni. Az mindenesetre szinte kizárható, hogy bármilyen politikai extremitást képviselne.

Még ennyire sem előrelátható a 2022-es francia elnökválasztás kimenetele. Macron pártjának összeomlásából nem következik az újraválasztás kizárhatósága, de egyelőre túl sok az elnökaspiráns,  így nem tudhatjuk, milyen irányzatot fog képviselni a majdani kihívó. Az a mai közhangulat alapján majdnem kizárható, hogy a hagyományos értelmezés szerint valamilyen politikai szélsőség képviselője kerülne az Elysée palotába. De közben még bármi történhet a világban, s ha ilyesmi nem is zavar bele a kampányba, akkor se tudható, hogy az új elnök a nemzeti, vagy az európai problematikát fogja előtérbe állítani. Minthogy az új francia adminisztráció hivatalba lépésekor van esély arra, hogy a német politika, s ezen belül a német Európa-politika megformálódik, Macron újraválasztása esetén azonnal megindulhat a francia-német egyeztetés, új elnök megválasztása esetén erre alighanem tovább kell várni.

Ha a két választást  az Unió szempontjából szemléljük, abból az következik, hogy rövid távon a béna kacsa állapot kikerülhetetlen. Optimális esetben a Parlament az, amelyben nem csak elszigetelt kérdésekben alakul ki elsöprő többség, hanem ebből összeáll egy koherens agenda, amelyre a Tanácsnak válaszolnia kell. A Bizottság jelen állapotában ebben csak epizodista, S az, hogy a Tanácsban - amelynek két legnagyobb súlyú tagja a német kancellár és a francia elnök - lesz-e egy lehetséges parlamenti "csomagra" fogadókészség 2022 után, az nagyrészt a két választás eredményétől függ - külön külön és együttvéve.

Motto ehhez a bloghoz

Figyelmeztetés!

Világossá szeretném tenni bejegyzéseim, netán blogom néhány tucat olvasója számára, hogy nem tudom, milyen korunkban az igazán jó világ. Nem is hiszem, hogy ez valahol is meg fog valósulni.

Számomra lényeges különbség van a mindenkori kisebb és nagyobb rossz között.Van ugyan olyan, hogy a kisebbik rossz kövezi ki az utat a nagyobbikhoz, de ez nem általános szabály.Kérem, ezt lássátok a bejegyzéseim mögött, nem többet. Meggyőzni senkit se akarok, csak együtt gondolkodni azokkal, akik amúgyis többé - kevésbé hozzám hasonlóan látják a dolgokat.

Fb. bejegyzésem Afganisztán tanulságáról

Vajon a NATO vezető körei

az afganisztáni kudarc után rájönnek-e, hogy geopolitikájukhoz érdemes lenne szociológus,etnológus és valláskutató szempontjait is meghallgatni a tervezés során?

Miért lehet a mai, felgyorsult világban is nyári uborkaszezon a nagypolitikában?

Lehet, hogy a kérdésre a legbambább válasz a leginkább megfelelő : a nagypolitika főszereplőinek és szerteágazó apparátusaiknak is szüksége van évente a pihenésre. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a szövetségesek és ellenfelek is ugyanakkor nyaralnak, különben bármikor mindenütt mozgósítani kellene akár az egész masinériát. S a világ mai állása szerint az északi félgömb nyara erre a lassúbb járatra a leginkább alkalmas. Ebben az évben speciális ugyan a helyzet, hogy a Covid.járvány produkálhat olyan helyi szituációkat, amelyek komolyabb állami beavatkozást igényelnek és amelyeket a helyi politikai elit kell mérlegeljen és eldöntsön - de ez sem zavarja meg a nyarat jobban, mint a helyi aszályok, áradások, erdőtüzek.

Természetesen nincs szó arról, hogy a nagypolitikai uborkaszezon mindenre kiterjedne. Vannak igen lényeges folyamatos "üzemek" is, továbbá az elhatározott nagyobb politikai változtatásoknál a munka derekát célszerű akkor végezni, amikor a villódzó napi események nem kavarnak bele a nagy projektekkel foglalkozók munkájába -s - nem utolsó sorban azoknak az elemző és döntéselőkészító csoportoknak célszerű az uborkaszezon alatt kidolgozni azokat a politikai csomagokat, amelyeket azután a politikusok ősszel bontanak ki.

Idén némileg más a helyzet Magyarországon. A kormány a közelmúltban élezett ki nemzetközi politikai konfliktusokat, valamint jövő tavasszal itthon választások lesznek. Ezért heves propagandaháborúba kezdett abban a nem alaptalan reményben, hogy a takaréklángon üzemelő ellenfelei nem fognak hasonló vehemenciával miatta a pástra lépni.

A magyar kormány számára a következő ősz amúgy is jelentős kihívásokat tartogat. A geopolitikailag legfontosabb USA adminisztráció alighanem leltárt csinált az első félévéről és finomhangolja azokat a lépéseket, amelyeket otthon és a Föld különböző régióiban meg akar tenni az otthoni félidős választásokig. Ez a magyar kormánynak nem sok jót ígér. Az EU vezető államában, Németországban pedig esedékesek a választások, amelyeknek bármi is az eredménye, az eltérő helyzetet produkál az eddig megszokott és gátlástalanul kihasznált kapcsolathoz képest.

Ám még a nagypolitikai kivételt jelentő Magyarország polgárainak is (a Covid negyedik hullámának árnyékában) az idei, szokatlanul meleg nyár az uborkaszezont jelentette. Méginkább azokban az országokban így volt ez, ahol sem a helyi politika, sem a járvány nem zavarta meg a nyarat. Hogy aztán mindenkire várjon az ősz - az eddig nem pontosan körvonalazódott politikai, világgazdasági és járványügyi felhőivel - netán viharfelhőivel.

Tempó és demokrácia

 Nem kétséges, hogy a gazdaság,a haditechnika, és a mindennapi élet  különféle elemeinek változásai  folyamatosan felgyorsultak és a korábbinál sokkal komplexebbé váltak. Aki ezt a tempót fel tudja venni, az általában jól jár, aki nem, az kiszorul. Ez azzal jár, hogy gyors döntéseket kell hozni és azokat maradéktalanul végre kell hajtani.

Ezzel szemben ott áll a politikai rendszer, A demokratikus államok - egy lassúbb tempó körülményei között- olyan optimális döntésre törekedtek, amelyek nem csak  jók legyenek, de egyben a különböző érdekcsoportok és tágabban a választópolgárok is elfogadják, Az alkotmány, az intézményi rendszer és annak hivatali rendszere erre épült fel, Ez pedig nyugodt és viszonylag stabil körülményeket feltételez és ebben a változások lassan; hosszas procedúra eredményeképpen jönnek létre. Ha közben a világ megváltozik, akkor a kétféle követelmény ellentmondása a végrehajtó hatalmon csattan. Az kerül olyan helyzetbe, hogy gyors, olykor radikális döntések lennének szükségesek, de a súlyok és ellensúlyok rendszerében ezek szinte lehetetlenek.

Lenne ennek az ellentmondásnak demokratikus megoldása, ha a különféle erők képviselői összeülnének és megállapodnának, hogy a berendezkedés alapvető megváltoztatása nélkül hogyan lehet szabadabb kezet adni a végrehajtó hatalomnak. E helyett a végrehajtó hatalom első számú embere szokta szelídebb vagy durvább eszközökkel tágítani a mozgásterét - nyilvánvalóan a többi szereplő rovására. Alternatívája ugyanis az, hogy kerüli a konfliktust és csak a következő választásokra koncentrál, nem törődve azzal, hogy ez országára nézve milyen következményekkel jár.

Egy állam végrehajtó hatalmának első embere nem csak erőszakosan képes magának szabadabb kezet szerezni, hanem úgy is, hogy ugyan mellőzi a hosszú egyeztetési szakaszokat, de minden fontos erőcsoportot, intézményt meg tud győzni arról , hogy igaza van a látszólag határsértő döntéseiben. A gyakoribb eset azonban az autokratikus irányban való elmozdulás. S ezt vagy azért támogathatja az állampolgárok többsége, mert életkörülményei javulnak, vagy azért, mert az autokrata vezető olyan médiaviszonyokat teremt és olyan demagógiát alkalmaz, amely a választót az ő szavazójává teszi.

Mindebből általános tanulság, hogy a világ tempójának felgyorsulását, mint alapvető tényt tudomásul kell venni és így azt is, hogy a végrehajtó hatalmak mozgásszabadságának növekedni kell. Ezért azoknak a politikai és civil erőknek, amelyek élesen szembenállnak az autokratikus tendenciákkal, ma már nem a klasszikus hatalommegosztást és annak procedúráit kellene védeni illetve visszakövetelni, hanem olyan megoldásokat kellene kidolgozni (megfelelő szakemberek bevonásával) és népszerűsíteni, amelyek szabadabb kezet adnak ugyan a végrehajtó hatalomnak, ugyanakkor hatékony intézményi és lakossági demokratikus kontrollt is biztosítanak felette.

Mert nem venni észre az átalakulást...

 Szögezzük le, hogy folyik a világrend átalakulása, de azt különböző okokból nem venni észre. Ha más nem, a világjárvány megszakította az élet szokásos folyását és olyan magatartásokat; intézkedéseket kényszerített ki államoktól, államszövetségektől, cégektől,családoktól, egyénektől, amelyekre korábban nem gondoltak, nem is tartottak volna elképzelhetőnek. Ám ezeket szinte mindenki rendkívüli helyzetnek tartotta,ami előbb-utóbb végetér. S utána vissza lehet térni a korábbi viszonyokhoz.

S valóban, ahogy sorra-rendre visszavonják a járvánnyal kapcsolatos korlátozásokat, sokan a régi módon próbálnak visszaállni a "régihez", ami egyes makrogazdasági mutatók szerint sikerrel is jár: a GDP alakulása (az egyik előzetes forgatókönyvnek megfelelően) V alakot, gyors visszapattanást mutat világszerte. Ugyanígy az egyének, családok pótolják az elmaradt beszerzéseiket, keresik a nyaralási lehetőségeket stb. Ehhez képest másodlagos, hogy ma is érvényben vannak egyes korlátozások, hogy számolni kell a járvány újabb hullámainak lehetőségével, hogy egyes cégek közben tönkrementek és megszűntek, megszokott termelési láncok átalakultak. Minthogy a járvány nem okozott olyan felismerést, hogy egyéni és társadalmi léptékben a jövőben másképp kellene élni, nem látják fenyegetőnek a járvány alatt megugrott eladósodást és a növekedő számottevő inflációt sem.

A legfelső politikai szférában ugyan tisztában vannak vele, hogy a "réginek" számos eleme már a járvány előtt is komoly elmozdulásokat mutatott és változásokat érlelt meg, amiket csak fokozott és részben transzformált a rendkívüli közjáték, törekvéseikben megmaradtak a korábbi offenzív vagy defenzív koncepcióiknál. Szó sincs olyan tárgyalássorozatról, amely újra akarná rendezni a nemzetközi viszonyokat. Ám ez nem jelenti azt, hogy a változások ígéretes vagy fenyegető lépéseinek moraja ne hallatszódna be hozzájuk mind hangosabban.

Mindebből az következik, hogy a régihez való visszatérés csak átmeneti és közelesen várható, hogy mind az országok, országcsoportok, mind az egyének és családok újabb tektonikus változások zónájába kerülnek. Hogy aztán ez kit milyen viharos vagy kevésbé viharos formában fog érinteni, az nem látható előre. Az azonban megkockáztatható, hogy mennél erősebben kötődött egy egyén, vállalkozás, állam a régebbi korszak folytathatóságához, annál drámaibban fogja megélni a bekövetkező technikai, éghajlati, gazdasági, politikai és katonai átalakulást.

Fb. bejegyzés a Huxit jóslatokról

 Észnél legyünk a huhogásban

ÚJabban az aggodalmas béljósok az értelmetlen és agresszív megnyilatkozásokból azt olvassák ki, hogy a Conducator ki akarja vezetni az országot az EU-ból. A béljósok elfelejtik, hogy nem a lelkét (ha van ilyen) kell elemezniük, hanem a titkolt forgatókönyvét. Közben elfelejtik azt is, hogy a Brexit során mennyi témában kellett, hogy megállapodásra jussanak a felek és ennek során az EU-ból hiányzott a büntető szándék, Egy Huxit esetén lenne ilyen. Persze lehet egyezmény nélkül is kilépni. Az meg azonnali államcsőddel jár.

Tehát lassan a testtel!

1Judit Patachich