Magyarországon szokás azokat a megnyilvánulásokat is magyar - összefüggésben értelmezni, ahol erre rajtunk kívül senki más nem gondol. A tusványosi beszéd feltűnő hangsúlyozása és napirenden tartása nyilvánvalóan nem ilyen: a mese rólunk szól. Legalábbis a felszínen.
Jobban utána gondolva azonban feltűnik, hogy a felszólítás nem a magyar kormánynak vagy más magyar intézménynek szól, hanem az EU-nak. Az EU-t marasztalja el, hogy ilyesmi előfordulhat a keretein belül a nélkül, hogy komoly ellenakciókat váltana ki. Pro forma arra szólítják fel, hogy tegyen végre valamit a magyar miniszterelnök általuk súlyosan elítélt megnyilvánulásaival és cselekedeteivel szemben. De vajon tényleg erről van-e szó?
S itt lép be a
jogos gyanakvás. Nem az mozgatja a sajtókampányt, hogy az USA vezető
körei elégedetlenek az EU karakter nélküli vonalvezetésével? Nem azt
várják-e, hogy sorakozzon fel határozottan és egyértelműen az USA
politikája mellett számos kérdésben? Vagy ha ezt nem teszi, folytasson
olyan karakteres kül- és biztonságpolitikát, amellyel terheket vesz le
az USA válláról? S akkor az orbániádák nem a valódi témát jelentik
számukra, hanem csak ürügyet, mert alkalmasak arra, hogy fogást
találjanak az EU örök kibúvókkal jellemezhető politikáján.
Ez utóbbi értelmezési lehetőséget nem árt végiggondolni a hungaroce
ntrikus látásmódra hajlamos magyar fejeknek is - nem kivéve ebből az ellenzéki fejeket sem.
Ez utóbbi értelmezési lehetőséget nem árt végiggondolni a hungaroce
ntrikus látásmódra hajlamos magyar fejeknek is - nem kivéve ebből az ellenzéki fejeket sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése