2015. február 9., hétfő

Kis magyar kremlinológia

Minden diktatúrában vagy féldiktatúrában, ahol minden formális és informális hatalom egy személy kezében összpontosul, természetes, hogy a fontos döntések nem azokban a formális testületekben születnek meg, ahol "papíron" meg kellene születniök. A viszonyok azonban már régen túl bonyolultak ahhoz, hogy egyetlen személy ténylegesen is képes lenne minden fontos tartalmi, szervezeti és személyi kérdést áttekinteni, kézben tartani. Az őt körülvevő, őt segítő informális világot szokás kamarillának nevezni, amelyből gyakran kiemelkedik egy szürke eminenciás. Erről a belső világról általában kevés információ szivárog ki, mert a közvetlen környezet, sőt a kamarillából időnként kipottyant személyek is célszerűnek tartják az omerta, a hallgatás fenntartását. A gyéren csordogáló információkat a különféle titkosszogálatok nyilván buzgón gyűjtik, de a nagyközönség felé tovább nem adják. A politológusok, elemzők pedig nem tudnak kremlinológiára szakosodni, mert ahhoz kevés a muníció.

Az utolsó egy év azonban Magyarországon változást hozott. Az nyilvánvaló, hogy az Orbán körüli kamarillában lényeges változás (változások?) történt. Egyre inkább közkincsé vált az az információ, hogy a korábbi szürke eminenciás, Simicska pozíciót vesztett. Hogy mennyire, az már kremlinológiai típusú kódfejtés tárgyává vált. Ennek tükörképeként kezdték összerakni a formális pozícióval nem rendelkező, de a kamarillában fontos szerepet betöltő Habonyra vonatkozó információ - morzsákat. A nagy fordulatot az u.n. kitiltási ügy hozta. Az USA 5-6 fonos, kormányközeli személy beutazását indokolás nélkül megtiltotta. Ezt egy kormányoldalhoz sorolható napilap nyilvánosságra hozta, s ezzel kezdetét vette az ismert nyilvános hercehurca, amelynek két "hőse" a NAV elnöke, illetve az USA budapesti nagykövetsége ideiglenes ügyvivője voltak, s ahol a téma a közelebbről meg nem határozott korrupció volt. De a bulvárszint mögött megindult a kremlinológiai elemzés is: kik a kitiltottak, miért pont ők. Ennek az elemzésnek az eredménye nem vált köztudottá.

A következő bomba a múlt héten robbant: Simicska sorompóba lépett. Korábban veszprémi képviselői jelöltetésének meglebegtetésével jelezte csak, hogy a nagypolitika szereplőjévé kíván válni. Most azonban, hogy médiabirodalma közvetlen kormányfenyegetés célpontjává vált, nyilvános kifakadásának tárgya immár korábbi legszorosabb szövetségese, Orbán személye és rendszerének egésze lett. A magyar és külföldi nyilvánosság mindenek előtt e háborúval, annak lehetséges további fejleményeivel foglalkozik. Ám az érdeklődés egy része a konfliktus előtörténetére és teljes tervrajzára is kiterjed. Ennek kapcsán mintegy bepótolják azt, amit a nem létező magyar kremlinológia korábban elmulasztott. S jogos az a feltételezés, hogy ezek után a magyar fejlemények kremlinológiai elemzése állandósul. Ha a magyar médiaviszonyok és közállapotok megengedik, akkor itthon is, ha nem, akkor csak a külföldi nyilvánosságban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése