2017. április 4., kedd

Shakespeare, Purcell, Turner nem lépnek ki Európából

A Brexit kapcsán az Uniónak - és tágabban, az európai embereknek -  jó lenne nem csak a technikai és gazdasági kérdésekre szorítkozni. Igen, van a tény, hogy a brit népszavazáson a többség a kilépésre szavazott. Minthogy az EU egy szervezet, amelynek államok a tagjai, tehát ezt a jogi procedúrát annak rendje és módja szerint le kell folytatni. De egyidejűleg szembesülnie kellene ebből az alkalomból azzal az alapokat érintő mulasztással, hogy az Unió kialakulásának és fejlődésének évtizedei során még kísérletet se tett arra, hogy kimondja, mi is Európa.

Természetesen mint mindennek, ennek a mulasztásnak is van oka. Az integráció gazdasági együttműködésből fejlődött ki és az együttműködés fejlődött tovább más dimenziókban és csatlakozott hozzá mind több európai állam. Fejlődése első évtizedeiben természetes adottság volt, hogy ez a Szovjetúnióval és akkori csatlós államaival szemben alakuló képlet volt, politikai-és értékközösség mivolta ezen alapult. Senki se gondolhatta azonban komolyan, hogy a keleti blokk országainak alkotói ne ugyanannak az európai kultúrának a szerves részei lettek volna, mint a nyugatiak. Ám a gazdasági- politikai berendezkedés eltérő volta miatt a kulturális dimenzió hangsúlyozása -úgymond - nem volt aktuális.

Nem ez volt az egyetlen ok az európaiság meghatározásának elmaradására. Törökország 1963 óta társult tagja volt az elődszervezetnek, az Európai Gazdasági Közösségnek. Ennek meg voltak a megalapozott geopolitikai okai, de azt azért senki nem gondolta, hogy földrajzi szempontból Anatólia Európa része lenne. Amikor az egyesülő Európa szervezete önmagát nyitottnak és bővíthetőnek gondolta (és ezt szövetségese, katonai támasza, az USA egyértelműen el is várta tőle) szervezetét a világháborúk sújtotta kontinensen a béke és biztonság ővezeteként értelmezte, a  török kivételen túl sem korlátozta azt a földrajzi-történelmi Európa-fogalomra.

Amikor Nagybritannia, majd Dél - Európa országai, majd a szovjet rendszer megdőlése után Kelet -Középeurópa országai csatlakoztak az egyesült Európához, a földrajzi kérdés értelemszerűen fel sem merült. Ám ezen túlmenően a további bővítés tervei között meglebegtették több nem európai volt szovjet tagország felvételét is. Oroszországét nem azért nem, mert az ne lenne európai ország, hanem mert ennek egyik oldalról sem látták realitását.

 A nyitottságnak, eldöntetlenségnek azonban meg volt az ára. A tagállamok kormányaiból hiányzott a partikuláris érdekeken túlmutató összetartozás érzése és ennek feltétlen prioritásként való elfogadása.. Ám ami ennél is súlyosabb: a tagországok polgáraiban nem alakult ki személyessé váló európai identitástudat sem. Amikor a különféle válságjelenségek hatására az EU megszűnt egyértelmű sikertörténet lenni, akkor a centrifugális erők kibontakozásának nem volt, ami útjába álljon. A kilépés gondolata egyre több országban teret nyert, ennek megteremtették az eljárásjogi feltételét is és az Unió elhagyása politikai kötélhúzás tárgyává és eszközéve vált országokon belül, illetve a tagországok és az Unió egésze között, mígnem ez testet öltött a Berxit - népszavazás eredményében.

Az európai egységfolyamat a maga 60. születésnapjához a Brexit - tárgyalások küszöbén és a többsebességes Európa meghirdetésével érkezett el. Ez ugyan új kezdet, pont a feszítő problémák örökös szőnyeg alá söprésének végére,de semmiképpen sem lelkesedést kiváltó nagy vízió az integrált, modern Európáról. Tudomásul kell venni, hogy a közeli jövőben a közös társadalmi-kulturális múlt által definiálható Európa és a működőképes államszövetség határai nem fognak egybeesni. Ez azonban nem ok arra, hogy egy a tömegek számára is azonosulást kínáló Európa.narratíván ne kezdjen dolgozni mindenki, aki ezt fontosnak tartja és képes rá. Az ezzel kapcsolatos viták akkor is szerteágazóak lesznek, ha ezt senki se tervezi így. Ha ezt a munkát ténylegesen megkezdenék, akkor is idő kell ahhoz hogy beérjen és gyökeret is verjen a polgárok körében - Unión belül és kívül egyaránt. De ha ez megtörténne, akkor a későbbiekben talán egy szélesebb társadalmi bázison alapuló Európa is kialakul, amelyből visszanézve a Brexit nem lesz több, mint efemer baleset.

1 megjegyzés:

  1. Számomra egyértelműnek tűnik, hogy az európai kultúra előzményét a tág értelemben vett Mediterráneumban találhatjuk meg, amelynek észak-déli szétszakadása előtt értelmetlen elkülönülten Európáról beszélni. Politikai szempontból pedig alighanem a Frank Birodalom lehet a kezdet Európa önálló történetében.

    VálaszTörlés