2017. december 19., kedd

Posztmodern konteo-világ

A posztmodern kor embere, ha akar, egyre több mindent tud, viszont egyre kevesebbet ért meg az őt körülvevő világból. Ahol és amíg jól érzi magát abban , addig ez nem okoz semmi bajt. Amint azonban a frusztráltság és az aggodalom kerekedik benne felül, ezzel érdemi módon nem tud mit kezdeni. Mindennapi tapasztalatai alapján haragudhat erre vagy arra, de ez sem egységes világképpé, sem cselekvési lehetőséggé nem áll össze neki. De nincs is szüksége saját munkára e tekintetben: ingyen és bérmentve kínálják neki a különféle "titkokat", "összeesküvéseket", hiteket és reményeket. Ha valamelyikre vevőnek látszik, akkor esetleg nem ingyen és bérmentve, de cserébe a kiválasztottság tudatát kaphatja. valahová tartozik, ahol ismerik a titkokat és részt vehet a "világraszóló küzdelemben".

A globalizálódó világgal kapcsolatban természetesen nem csak az igaz, hogy nem transzparens, hanem az is, hogy azt keresztbe -kasul szövik titkos megállapodások, összeesküvések, gyakran bizarr szereplőtársulásokkal is. Ám ezek változékonyak, örökösen mozgásban vannak és állami meg nem állami hálózatok folyamatosan igyekeznek a nyomukra jutni és feltárni ezeket - akár beépüléssel is. Ám az nagy hazugság, hogy ezek egyetlen központba koncentrálódnak, onnan irányítanának azokat. Viszont az elbizonytalanodott emberek emberek éppen az ilyen "világmagyarázatokra" vevők, amelyek hozzásegítik őket nem csak a beavatottság érzetéhez, hanem az ősi "barát - ellenség" képlethez is. Amíg a tömegek nagyjából elégedettek voltak az életükkel, ennek kifejeződése volt a többé-kevésbé ártalmatlan UFO - hit, amelynek praktikus konzekvenciái nemigen voltak, valamint a bipoláris katonai-társadalmi világnak az évtizedeken át megszokott sémái.

A bipoláris világrend megszűnése az első időszakban az optimizmus, az általános reménykedés kora volt. Akkor az összeesküvés-elméletek iránti igény is mérsékeltebb volt. Így például szinte senkit zavart különösebben, hogy milyen is a nemzetközi pénzügyi rendszer a Bretton Woods-i egyezmény aranyklauzulájának felmondása után. Maga a működés helyettesítette a magyarázatot is. Ugyanígy a fejlett országok polgárait nem izgatta különösebben a világ atom-arzenálja: bíztak benne, hogy az illetékesek majd csak elrendezik ezeket a dolgokat. Ugyanígy a világ különböző részein elszenvedett USA katonai beavatkozási kudarcok sem okoztak bizalmi válságot. Az optimizmus fokozatosan hagyott alább. Míg Kína látványos gazdasági fejlődése és megjelenése a globális pénz-és termékpiacon nem okozott mélyebb tudati hatást, a 2008-as pénzügyi világválság annál inkább. Ha ugyanis sem a bankokra, sem a kormányokra nem lehet bízni a folyamatos jólét és a rend garanciáját, akkor azt máshol kell keresni.

Csodatételre politikai jelentkező sok helyen akadt. Árukészletük , noha szegényes, azonban könnyen találkozik az elbizonytalanodott emberek evidenciáival : erős kéz, autarkia, munkahelyek védelme. Éppen egyszerűsége miatt van szükség kiegészítésként erős bűnbakképzésre, ellenségképre, s hogy ez ne legyen ellenőrizhető: konteokra. Orwell óta jól tudjuk, hogy egy már diktatórikus, a kommunikációs eszközöket kézben tartó rendszernek sem a "gyűlölet-ötpercekhez" sem pedig az örökös háborús győzelmi jelentésekhez nincs szükségük valóságos ellenségekre. Elég, ha a hatalmi centrum egyfolytában gondoskodik hozzá fiktív munícióról.

A világ még nem tart itt. Még visszafordulhat. De ahhoz nem is elsősorban a bizonytalan embereknek kellene elővenni a józan eszüket - bár az sem ártana - , hanem a plurális rendszerek politikai, katonai, pénzügyi és médiaelitjeinek kellene világosan érteni a velük szembenálló leváltógárda tényleges természetét és megtalálni azokat az intézményeket és politikákat, amely széles tömegeknek újra elnyeri a bizalmát és ellenállóvá teszi a szisztémáikat az orwelli kísértésekkel és konteoikkal szemben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése