2018. június 16., szombat

Játékelmélet

A II. Világháborút követően egyre szélesebb körben divatba jött a játékelmélet emlegetése. Ez kétféle értelemben is Neumann János nevéhez köthető: nem csak teoretikusan járult hozzá ennek az ismerethalmaznak a feltárásához, hanem annak a gazdaságra való alkalmazásának is úttörője volt. Maguk a kétszemélyes zéró összegű játékok egyszerű szabályszerűségeinek megismerése lehet az olvasó számára gondolatébresztő, de tágabb perspektívák, bonyolultabb technikák felvázolása nélkül aligha kapott volna nagy figyelmet a komplex, sokszereplős globalizálódó modern világban, ha  az alapot jelentő folyamatos versengést  nem kísérte volna a folyamatos félelem , hogy mindez végül soha nem látott kataklizmába torkollhat.

A játékelmélet divatja annak bizonyos kulcsfogalmait és alapvető felismeréseit azok körében is elterjesztette, akik nem vették maguknak a fáradságot mégoly felületes megismerésére se. Így a "kooperatív stratégia", a "win-win játék", a "racionális kockázatelemzés" nem csak a mindennapi szóhasználatba került be, hanem többé - kevésbé magatartás-szabályozóvá is vált egyéni, vállalati és kormányszinten egyaránt. Nyilván komikus túlzás lenne a globális prosperitás és a nagy háborúk veszélyének minimumra csökkenése évtizedeit ennek tulajdonítani, de a köztük lévő korrespondencia mégis nyilvánvaló.

Ha ma nem ilyen a helyzet, azt egyaránt tulajdoníthatjuk a "játszmák" precedens nélküli átalakulásának, új játszmák és új játékosok megjelenésének, annak, hogy korábban egyes szereplőket nem azonosítottak vagy érdekeiket következetesen negligálták - és még sok minden másnak. De az is kétségtelen, hogy amíg korábban a politika, a gazdaság,a katonai szféra és a média élén többségben voltak azok, akiket "megfertőzött" a kooperatív stratégia hasznosságának gondolata, az új generációban előtérbe kerültek a közvetlen, másokra tekintettel nem lévő érdekérvényesítés hívei. Minthogy ezekkel szemben egy a velük való küzdelemre felkészületlen, alkalmatlan, nem erre kiválasztott "ellenfél" áll, mind a "terepen", mind pedig a megzavarodott választópolgárok körében a "ragadozók" előretörőben vannak. Velük szemben azok érhetnek el gyors eredményeket, akik náluk erősebb háttér birtokában szintén ragadozók módjára képesek és hajlandóak fellépni.

Hit kérdése, hogy ebben a fejlemény-sorban olyan kihívást látunk-e, amelyre meg fog születni a hatásos válasz a kooperatív stratégia és a kompromisszumokra hajlás jegyében, vagy elkerülhetetlenül sodródunk a kataklizma felé.

1 megjegyzés:

  1. A tematika szociológiai és pszichológiai vonatkozásainak klasszikusa, Anatol Rapoport az 1960-as évek végén a fogolydilemma adaptációját alkalmasnak gondolta egy nagy nemzetközi összehasonlító empirikus vizsgálatra a kooperációra való hajlandóság országonkénti arányairól.

    VálaszTörlés