A választó nem korrigál

Nem kell ahhoz a korábbi világrend feltétlen hívének lenni, hogy a józan észre hivatkozva úgy lássuk, hogy a brit, a USA-beli, a német és az osztrák választók sorra-rendre rosszul döntöttek legutóbb. Az okok egy részét már értjük: a kormányon lévők hosszabb időn át visszaéltek azzal, hogy velük szemben nem volt ésszerű alternatíva. Nem törődtek sem a lakosság kisebb, vagy nagyobb részének romló (vagy legalábbis a korábbihoz, vagy másokéhoz képest romló) életkörülményeivel, kilátásaival, a komolyabb döntéseket halogatták, rendszeresen a könnyebb ellenállás irányában döntöttek és tevékenységük kommunikációjára sem fordítottak gondot. A frusztráció halmozódott és így sok választó fogékonnyá vált mindenféle demagógok megalapozatlan ígéreteire, illetve bűnbakokat kijelölő uszítására. Ez annál könnyebben ment, minthogy az emberek média-környezete alapvetően megváltozott és a személyes környezetükben is teret vesztettek a korábbi vélemény-irányítók. Ennek objektív háttere a posztindusztriális korszak egyre áttekinthetetlenebb viszonyai, illetve a globalizáció mind több területen bekövetkező térhódítása volt.

Mindez lehet magyarázat a rossz döntésekre. Arra azonban nem, hogy amikor már látszanak a rossz döntés következményei, akkor ne vizsgálják felül korábbi meggondolásaikat. Így a Brexit felszínre hozta azokat a választókat is közvetlenül érintő negatív következményeket, amivel az EU tényleges elhagyása járni fog. Ezért nem haladnak a kilépés feltételeiről szóló tárgyalások és fenyeget a sokkszerű, brutális változat. De csak fenyeget, nincs itt. És egyszerűbb ülni és a csodára várni, mindenki mást hibáztatni, mint magukba nézni. Így aztán nagyjából ugyanazok ismét a kilépésre szavaznának, akik korábban ezt tették. Analóg a helyzet az USA-ban. Trump tetteit és szavait, a körülötte állandóan zajló abnormis fejlemények kísérhetné pánik is. De nem: a demokrata pártiak sem képesek a markáns ellenzéki szerepre, a republikánusok sem félnek eléggé a teljes hitelvesztéstől, ha nem hagyják magára elnöküket. Trump szavazóinak tetszik a zagyva, odamondogató stílus, a kiszámíthatatlanság. Az igazolást meg a tőzsdékben és bizonyos makrogazdasági mutatószámokban találják meg a maguk számára. A német választóknak sem okoz problémát, hogy sikerült a kormányuk erejét, tekintélyét megingatni, hiszen ennek semmi közvetlenül érzékelhető következménye nincs. Mintha egy sportmeccsen lennének, ahol lehet Merkelnek, vagy ellene drukkolni, utána hazamenni, megvacsorázni és készülni a következő mérkőzésre.

Vagyis amitől valójában félni lehetne (gazdasági összeomlás, háborús kilátások, a nemzetközi koordináció zavarai), attól se lent, se fent senki nem fél igazán. Ezzel szemben teljesen fiktív, vagy valós, de durván eltúlzott, vagy nem rövid távon fenyegető "rémektől" annál nagyobb a páni félelem - akár folyamatosan, akár hullámokban. Persze ez a helyzet nem spontán módon állt elő és termelődik újjá . Mind a megnyugtatás, mind a félelem kiváltása manipulatív módon jön létre. De hogy mikor kik manipulálnak, azt valójában sok esetben lehetetlen kideríteni. Főképp, ha ennyien még csak nem is akarják megtudni, hanem meg vannak győződve arról, hogy ez az ő valódi álláspontjuk- vagy legalábbis érzületüknek megfelel.
,