A Népszövetség sötét árnya

Mint tudjuk, a Népszövetség az I. Világháború után abban a reményben alakult, hogy tartósan biztosítani fogja a békét és a szabadságot az egész világon. E helyett - addig, ameddig - egy illúzió leplét borította a nemzetközi kapcsolatokra, amely végül alig 20 év után egy minden korábbinál pusztítóbb világháborúban enyészett el. Utólag lehet elemezni, hogy a kudarcban mennyi szerepe volt a rossz békekötésnek, mennyi a hipokrita "játékszabályoknak", mennyi a vezető politikusok hibás problémaértelmezéseinek, mennyi a kezelni nem tudott nagy gazdasági világválgságnak és mennyi a háborúra törekvő, a Népszövetségből kilépő diktatórikus tengelyhatalmaknak.

A II. Világháború után a hasonló ideálokkal létrejött ENSZ alapító atyái tisztában voltak a Népszövetség gyengeségeivel, de nem a konstrukció "kijavításának" köszönhető, hogy a szervezet máig fennáll és több, mint 70 év alatt világháború se tört ki. Mindjárt az első években a nemzetközi kapcsolatokat beárnyékolta az egyoldalú atomfenyegetés, a hidegháború és pár év múlva Koreában az egyik oldal ENSZ lobogó alatt harcolt a másik ENSZ Biztonsági Tanács tag erős fél hangos verbális egyet-nem-értése ellenére.. Mindez azért nem verte szét a szervezetet, mert a szemben álló fő erők úgy ítélték, hogy jobb nem formális kenyértörésre vinni a dolgot,, hanem hol szemhúnyással, hol színfalak mögötti tárgyalásokkal elviselni az elfogadhatatlant, de elkerülni a "nagy" háborút. Amikor ezt a hozzávetőleges atomegyensúly és az "overkill" önmagában stabilan is biztosítani tudta, a heveny hidegháborút felválthatta a detente, amely a nemzetközi légkört valamelyest közelíteni tudta az eredetileg elképzelt békés világrendehez. (Bár egymás szándékainak félreértése a kubai rakétaválság során kis híján ekkor is nagy háborúhoz vezetett.) Az ENSZ azóta is a formákat betartva folyamatosan működik, de mindenki tisztában van vele, hogy nagy kérdések megoldására teljességgel alkalmatlan és szerepe inkább egy nagy konzultációs fórumé, amely az országok, országcsoportok közötti beszélő viszony fenntartása szempontjából fontos mindenek előtt..

A két világháború tűzfészke az akkor világhatalmi helyzetben lévő Európa volt. Ezért a II. Világháború óta a különböző fázisokon keresztül kialakult európai egységszervezetet is bizonyos értelemben lehet a Népszövetség egyik (regionális) utódjának tekinteni. A ma Európai Uniónak nevezett szervezet ambiciózusabb integrációs törekvések jegyében fejlődött  a mai formájára, mint csupán egy háborút elkerülni kívánó fórum. A részletek mellőzésével elég utalni az euroővezet és a schengeni zóna létrejöttére. Am mindkettő esetében fontos kiemelni, hogy csak az EU-tagok egy része csatlakozott hozzájuk, belső problémáik folyamatos korszerűsítése minden, csak nem egyszerű és mindkettőt fenyegeti az, hogy a kisebbségben maradó felek esetleg ki is léphetnek belőle. Mint ahogy a Brexit formájában egy tagország éppen napjainkban mutat látványos példát az Unió elhagyásának lehetőségére is.

Az EU stabilitását nem csak belső problémák fenyegetik. A világ nagyhatalmai (USA, Kína és katonai és titkosszolgálati tekintetben Oroszország) a múlt század végén a gazdasági és katonai kooperációban látszottak érdekeltnek lenni, az utóbbi évtizedben viszont inkább a durvuló rivalizálás útjára lépnek. Ez közvetlenül hat az Európán kívüli feltörekvő országokra is. De - akarja, nem akarja - más erőteret alakít az EU körül is - alkalmat adva a belső centrifugális erőknek, hogy megkíséreljék az Uniót eredeti koncepciójától eltérő módon átfotmálni, netán szétzilálni.

Most az EU éppen túlkerült egy 5 évre szóló parlamenti választáson és most folyik - nem túl épületes ceremónia keretében - a vezető pozíciók szétosztása. Akár meg is nyugodhatnánk, mert az állampolgárok és az általuk megválasztott képviselők többsége a korszerűsítés, az integráció folytatása pártján áll. Ám korai lenne megnyugodni, hiszen a tényleges döntések előttünk vannak és távolról sem egyértelmű, hogy a pozitívnak tartott erők rendre és időben jól azonosítják a problémákat - és nemkülönben azok súlyát és az ilyen vagy olyan döntés illetve annak elmaradásának hosszabb távú következményeit - és meghozzák, majd következetesen végre is hajtják a szükségesnek látszó döntéseket. Az előttünk álló, nyugalmasnak nem ígérkező években jó, ha mind az ENSZ-ben, mind az EU-ban kellő figyelmet kap a Népszövetség sötét árnya, mint intő példa, hogy mit nem szabad a mai körülmények között újra elkövetni.