A CDU elnökválasztás azért válthat ki szélesebb körű nemzetközi érdeklődést, mert a távozását előre bejelentő Merkel kancellár folyamatos jelentőségvesztése komoly gondokat jelent és az új elnöktől (és feltehetőleg leendő kancellártól) az ideiglenesség, halogatás megszűntét is lehet remélni. Ha a választás személyek közötti harc lesz, amiben a nagy kérdésekre adott eltérő lényegi válaszok csak eldugva és inkonzisztensen szerepelnek, akkor az az égvilágon semmi érdemlegeset se hoz. Illetve azt, hogy a német belpolitikai káosz megmarad és ezzel az EU legerősebb országára egy európai újrarendezés során nem lehet számítani konstruktív tényezőként.
Nem ez a helyzet, ha az elnökválasztás során világossá válik, hogy a szóba jöhető gazdaságpolitikai, társadalompolitikai és monetáris koncepciók közül ki mit képvisel. A nélkül, hogy megelőlegeznénk ezeket az alternatívákat, egy egyértelmű döntés újrarendezné a német kormánykoalíciót, világossá tenné a várható német álláspontot az eurozóna jövőjét, az EU mélyítési törekvéseket, az aurópai katonai erő létesítését, vagy a bevándorláspolitikát illetően. Ennek ismeretében szerencsés esetben az EU fejlődésének újabb, az integrációt elmélyítő szakasza kezdődhetne, rosszabb esetben meg lehetne takarítani olyan nekigyürkőzéseket, amelyek aktív német aktív nélkül eleve illuzórikusak lennének.
Természetesen a történelem váratlan fordulatokat is produkálhat. Így az is lehetséges, hogy azok fényében a mostani CDU elnökválasztás mindenképpen jelentéktelen epizódnak bizonyul és megváltozott helyzetek új útelágazásokat fognak az európai (és így a német) polgárok elé állítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése