Átalakulás - de nem venni észre

 A Covid-járvány végetért - avagy nem ért véget. A világgazdaság V alakban visszapattant, mint ha végetért volna. De hogy aztán ennek árnyékában kik véreztek el, milyen korábbi termelési láncok hogyan módosultak, azt csak a közelállók látják - s lehet, hogy ők se átfogó módon. Hasonló a helyzet a politikában: nem látszik markáns átrendeződés, sok az egymást keresztező törekvés, s hogy mindez egy átalakulás kezdő szakasza-e, vagy minden marad a régiben, annak megítélése perspektíva kérdése. Rákapcsolt a fegyverkezés is, de annak céljai, mögöttes forgatókönyvei se egyértelműek. A  titkosszolgálatok kiterjedt tevékenységéről ne is beszéljünk,

Ha a nagyhatalmakat nézzük, az nyilvánvaló, hogy Kínának van terve a világ átrendezésére, de ez  az ottani szokásoknak megfelelően nem nyilvános. Ezzel ellentétben az új USA adminisztráció meghirdet nagyléptékű terveket, de ott meg azt nem lehet tudni, hogy saját szenátusa ebből mint tud megakadályozni vagy eltéríteni, illetve a szövetségesei miben mennyire hajlandók partnerei lenni, illetve szélső esetben szövetséges partnerek-e még egyáltalán. Az sem világos hogy az USA és Kína hogyan képzelik és hogyan tudják majd megvalósítani a mindkettőjük által kívánt koegzisztenciát és sokrétű szembenállást egyidejűleg.

A katonai világhatalom Oroszország jövője még bizonytalanabb. A lépésenként haladó expanziv érdekszféra-politikájukat aligha fogják úgy folytathatni, hogy a nemzetközi sakktáblán nem köteleződnek el vagy a Nyugat, vagy Kína mellett. Az előbbi esetben az európai expanzióról, az utóbbi esetben  az önálló nagyhatalmi státustól kell elbúcsúzniuk.

A középhatalmak közül bennünket kitüntetetten az EU jövője érdekel. Az elég világosan látszik, hogy mennél erősebb a nemzetállami nosztalgia a tagállamokban, annál radikálisabban fel kell adni a középhatalmi aspirációkat. Ez utóbbit csak az integráció továbbvitelével lehet remélni, ami egyébként a kontinens lakói életszínvonalát tekintve is a kedvező irány. Ugyanakkor nincs az asztalon olyan integrációs terv, amely a fő tényezők körében elfogadottnak lenne tekinthető. Nyitott az a kérdés, hogy a szorosabb integráció a jelenlegi EU egészére vonatkozna-e, vagy annak csak egy erre leginkább kész államcsoportjára. De az se egyértelmű, hogy a pénzügyi-gazdasági egységfolyamathoz a politikai, a katonai és a tudományos terület milyen mértékben zárkózik fel. S az is döntést igényel, hogy az európai integráció erősen az USA-hoz kötődjön-e, vagy ambiciózusabb módon a több befektetést igénylő egyenlő partneri viszonyra törekedve alakuljon.

Számunkra, magyarok számára egy bennünket közelről érintő tesztkísérlet mutatja meg, hogy valójában merrefelé van alakulóban az európai integrációs folyamat. A magyar kormány az integráció elért szintjét visszafordító jövőre, a nemzetállamok Európájára tett javaslatot. S ezt a túlnyomó többség nem egyszerűen elzárkózva, hanem irritáltan elutasítólag fogadja.