2011. november 16., szerda
2011. november 15., kedd
Szemléltetés
Mi történt Magyarországon a demokratikus jogállammal?
Vita van a válaszról. Pedig az pofon egyszerű. Hyjackolták. Gépeltérítők szabályos menetjeggyel felszálltak a gépre, előre felkészültek tervükkel. Az utasok nem pontosan értik a helyzetet, félnek a lezuhanástól. És úgy viselkednek, mint ha normális menetrendszerű járaton ülnének. A földi irányítóközpontok is tartják a kapcsolatot a géppel, próbálnak segíteni navigálni és jobb belátásra bírni a légikalózokat.
Az üzemanyag kifogyóban.
2011. november 13., vasárnap
Fb. bejegyzés.nov.14.
Az indikátorok csalfaságáról
Az utóbbi évtizedeket az indikátorok kultusza jellemezte. Mérhetőség, objektivitás a megítélésben, elszámoltathatóság, a különféle kulturális kontextusok közös nevezőre hozása - sok ilyesmihez voltak nélkülözhetetlenek. És az elmúlt világgazdasági periódusban, amire az általános növekedés volt a jellemző, nagyjából meg is szolgálták az indikátorok azt, amiért nem kis költséggel és tárgyalási nyomással életre hívták azokat.
Az indikátorok mögött megalkotóiban mindig egy modell húzódott meg. Feltételezték, hogy az indikátor - értékek mintázatából egy ország, egy ágazat stb. e modellnek megfelelő állapota olvasható ki. Nyilván tudták, hogy ha az indikátorokat, azok számítási módját előre közzéteszik, akkor a mögötte meghúzódó valóságot egyes egységek befolyásosai manipulálni tudják a kívánt "bizonyítvány" elérése érdekében. De úgy ítélhették, hogy egyfelől az indikátor és a mögötte lévő valóság közötti mérkőzésben az indikátor elég erős tényező valóságos
változások kikényszerítésére, másfelől, hogy az idő akkor is meghozza az indikátorok győzelmét, ha ma még csak paravánt jelentenek.
Válság idején sok tekintetben eljön az igazság pillanata, bár az erőviszonyok válságban is érvényesülnek: csak azokat az igazságokat érvényesítik, amik mögött elegendő gazdasági és gazdaságon kívüli erő áll. A gyengék azonban nem úszhatják meg a szembesülést.
És hogy mindezt azonnal rövidre zárjuk hazai viszonylatban: hiába igyekszik a magyar kormány brutális trükkökkel produkálni néhány alapvetőnek tartott indikátorértéket, könyörtelenül mögé néznek a magyar valóságnak. Értelmetlen dolog méltatlankodni, hogy de hiszen óriási erőfeszítéssel "hoztuk" a kívánt indikátorokat, ugyan mit akarnak?
Fb. bejegyzések
Az állami holokauszt megemlékezések célt tévesztett irányáról
Ezek a megemlékezések úgy lettek kitalálva, hogy kegyeleti jellegűek. Főhajtást jelentenek az áldozatokra emlékezve. Ez is nemes cél, de - mint folyamatosan láthatjuk - rendszeresen kiváltja a más áldozatokra emlékezők békétlenkedését.
A magyar államnak azonban nem annyira az áldozatokkal, mint amennyire önmagával van elszámolnivalója a holokauszt ügyében. Arra kellene emlékeznie a kijelölt napon, hogy törvényhozása az állampolgárai meghatározott részét a Parlamentben meghozott törvényekkel sorozatban megfosztotta állampolgári jogaitól, majd az állami szervek aktív asszisztenciája révén a szervezett és tömeges meggyilkolásuk lett e sorozat végállomása.
Vagyis az állami megemlékezésnek nem az áldozatokról, hanem a magáról a magyar államról kellene szólni évente a "Soha többé!" jegyében.Kopits kormány?
A görög és az olasz példát követve Kopits György lehet alkalmas a belföldi és külföldi közbizalom megszerzésére ahhoz, hogy kikormányozza az országot a hibás politika okozta csődhelyzetből. Van áttekintése a magyar költségvetési folyamatokról és van a munkához kiválóan felkészült stábja. Ha a frakciók őszintén szembenéznek a kialakult helyzettel, a jelenlegi parlament is megadhatja neki a politikai felhatalmazást.A kormány láthatólag már feladta a jövő évi költségvetési deficittervét
Az azonnali népszerűségvesztést okozó ingatlanadó - plafonemelés és a nem öregségi nyugdíjak átalakításának feladása csak azt jelentheti, hogy túl messze van már számukra a jövő évi deficit, mint probléma.Egy magánlevelemből:
nem gondolod, hogy Orbán világképének, történelmi szédelgésének bírálata azért nem hatásos, mert fragmentálódik? Hol innnen indít, hol onnan, hol ez a jelenség kerül középpontba, hol az. Holott Orbánnak mára egy elég kerek, egyértelmű "ideológiája" van.
Ennek centrumát jól mutatja alkotmányuk alapköve, hogy 1944 márc. 19-ig folytonosságot vállalnak, utána nem. Ezzel elvállalják Horthy Hitlerrel való fegyverbarátságát, csak a Holokauszt felelősségét tolják a németekre. De a háborús cselekményeket, a zsidótörvényeket, a revíziós politikát, a fehérterrort, és még visszább a II. Vilmossal vívott I Vh.-t és a Kiegyezés utáni nemzetiségi politikát igen.
Ezzel Magyarország az egyetlen vesztes ország Európában, amely sérelmezi a háborúk kimenetelét és implicit revansvágyat melenget.
Nem itt van a lényeg?Kommentem arról, hogy idiótaságból mennek-e bele Orbánék a történelemmel kapcsolatos ámokfutásukba
Dehogy idióták ezek. Pontos számítás vezeti őket. Azt hiszik, úgy válnak leválthatatlanná, hogy revízió alá veszik Magyarország II. Világháborús szerepének megítélését. 1944. márc.19.-ig mindent vállalnak, a továbbiakat pedig a németek nyakába varrják.
2011. november 7., hétfő
Fb. bejegyzés
Végiggondolatlan kapitalizmuskritikák
Nem szeretem a kapitalizmus terminust, mert már elhangzásakor félrehúz. Azonnal előhívja lehetőségként az ellentettjét, az antikapitalizmust. És mindjárt benne vagyunk a gondolati mocsárban.
Annyi formája van a kapitalizmusnak időben és térben, hogy egy batyuba rántásukkal eleve nem tudjuk, hogy miről beszélünk. Az alapkérdésekről : magántulajdon, jogi keretek között működő szabad piac - vagy sok minden másról. Mert aki az alapkérdéseket vitatja, az a múltba vagy a jövőbe révedő utópista, lett légyen békés álmodozó vagy az erőszak elszánt képviselője.
Ezzel szemben annak megállapítása, hogy az utóbbi évtizedekben domináló berendezkedés válságba jutott, azt nehéz vitatni. Nem is vitatják, keresik a változtatás célravezető módját. Ebben a keresésben vannak közös érdekek a koordinált működés biztosítása céljából és van számtalan, egymást keresztező érdek. Csak remélni lehet, de tudni nem,hogy végülis ba folyamatos működés győz-e, vagy a - minimum részleges - káosz, amiben a nyers erőszak szerepe nő meg világszerte az elmúlt évtizedekben megszokotthoz képest itt meg ott.
De kár ebbe az alkuba és harcba utópiákkal belezavarni. Aki gondolkodik, ne tegye!
2011. november 4., péntek
Fb. bejegyzés
Meddő-e ma Magyarországon a tiltakozás?
Bizonyos mértékig meddő, mert sehol nem látni olyan kihívási szándékot a kormánnyal szemben, amely megrendíthetné a hatalmat. A kormány ennek megfelelően viselkedik: lenézi a tiltakozókat, a fontos csoportok egy részével meg zárt ajtók mögött tárgyalgat. E közben a helyzet romlik, egyre több embert, csoportot ér ilyen- olyan sérelem.
A tiltakozókra még inkább a különállni akarás a jellemző, nem az összefogás - bár epizódszerű példa az utóbbira is található. Ezért koncentrált kihívás a kormánnyal szemben a közeljövőben nem várható. A helyzet azonban kalkulálhatatlan. A dezorganizált állami működés, a dezorganizált, de gyorsan terjedő tiltakozási potenciál, a romló körülmények és a "nemzetközi helyzet fokozódása" olyan koincidenciákat teremthet, amelyek váratlan robbanással kérdőjelezik meg a jogi úton fabrikált mindenható rendszer fenntarthatóságát.
Az így előálló eseménysor kifutása nem előrejelezhető.
2011. november 1., kedd
A görög fordulat - bejegyzés a Fb-on
A görög fordulat
Papandreu - nagyon helyesen - népszavazást írt ki a görög mentőcsomagról. Ezzel hatalmas lépést tett az EU sokévtizedes demokrácia - deficitjének felszámolása felé. A kétpólusú világ szélárnyékában az EU úgy tudott lépésről lépésre fejlődni, hogy a lakosság jóindulatú oda nem figyelése kísérte. A kormányfők pedig - kényelemből - hazai használatra megteremtették a Brüsszel - fantomot és időről időre összekacsintottak választóikkal Brüsszel háta mögött.
A különféle bővítési körök sem jártak együtt választói lelkesedéssel, de azért a lépés elkerülhetetlensége többé kevésbé széles körben elfogadott volt. Schengen - és a zónában az € könnyítette a polgárok életét, de euro - öntudathoz már csak azért sem vezetett, mert politikai megfontolásokból soha se mondták ki, meddig terjedhetnek a jövőben az Únió határai. Egy nyitott, definiálatla földrajzi - kulturális nagyrégióval pedig bajos érzelmileg azonosulni.
A gazdasági válság tovább növelte a demokrácia - deficit frusztráló voltát. Sokan kétségbe vonták az Unióban kialkudott megszorítások és támogatások indokolt és igazságos voltát. A válság mostani szakasza tovább feszítette a "fent" és a "lent" közötti szakadást, ami miatt még a nagy elhatározások is rövidtávúak voltak, minthogy mások nem is lehettek. Az EU alkotmány népszavazási hajótörése megmutatta, hogy a választók nincsenek felkészülve az integráció továbbvitelére. Márpedig a görög mentőcsomag már léptékénél fogva alighanem az utolsó volt, amit az EU újabb átalakítása nélkül el lehetett fogadtatni a Tanáccsal. Görögország ezzel a csomaggal sokat kapott, de komoly feladat maradt volna a görögökre ei.
A folyamatos tüntetésektől hangos Görögországban Papandreu váratlanul, de a demokrácia szempontjából szükségszerűen kiírta a népszavazást. Ezzel a döntés lehetőségét és felelősségét visszaruházta a választókra. Ha belátják, hogy a csomag elfogadása a kisebbik rossz, Görögország, az Unió és a demokrácia nyer rajta. Ha nem, akkor kiderül, hogy a demokrácia nem véd a rossz választópolgári döntésektől. De nem lehet a kulisszák mögötti manővereket szídni a következményekért.
A görög kérdés kiélezett döntések elé állítja az EU-t, esetleg gyors ütemben súlyosak lesznek a következmények. De az ezekkel való megbirkózás európaszerte már nem csak az elitek leckéje lesz, hanem a választóké is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)