Önmagában papírtigris Orbán Alaptörvénye (Fb.)

Sokan világvégét jajveszékelnek Magyarországon az Orbán - alkotmány életbelépése miatt. Ez csőlátásra vall. Abban az egy esetben igaz, ha Orbán tartósan erős politikai tényező marad.
Lássuk be: ma még a régi Alkotmány van érvényben az az által lehetővé tett 2/3 -os módosításokkal. És Orbán hatalma így is korlátlan. Ezen a váltás vajmi keveset változtat. De nem biztosítja azt sem, hogy Orbán 2014-ig katasztrofális gazdaság- és külpolitikájával hatalmon maradjon, amit alighanem korábbi hívei fokozódó elégedetlensége is mind hangosabban kísérni fog. Egyre valószínűbb, hogy saját túlélésük érdekében a jobboldalon fel fog lépni egy csoport Orbánnal szemben, amelyikhez - mint a túltelített oldatban - gyorsan hozzákristályosodik a többség. Orbánnak - ha a politikai élet felszínén akar maradni, csak a Jobbik mellett marad pozíció.
Egy a realitások talajára visszatérő jobboldal minden irányban nyitásra van ítélve - és ennek egyik komoly előfeltétele az orbáni alkotmánytól való - ilyen, vagy olyan - elszakadás. Egy össznemzeti gazdasági válságkezelés a hatalmi realitásoknak megfelelő jogi kereteket is feltételez. A részletek ebből a szempontból nem kulcsjelentőségűek.
Ám nem csupán a jelenlegi felállást megrengető belpolitikai fejlemények várhatóak. Nemzetközi szinten lassan jut el a verdiktig a dolog, miszerint az új Alaptörvény itt meg ott, más sarkalatos törvények meg amott és emitt ütköznek a nemzetközi megállapodásokba. Egy realista kormányzat és parlamenti többség ezeket a döntéseket bizonyosan érvényesíteni fogja - szitává lőve ezzel az orbáni konstrukciót.

Vagyis a jogi pánik csak akkor indokolt, ha valaki az Orbán - csoport és a Jobbik kezében véli látni a hatalmat a jövő Magyarországán. De akkor - immár az EU-n kívül - vajon éppen a jog jelenti számunkra a legnagyobb problémát?

Az EU és Orbán : róka fogta csuka (Fb.)

Itt eddig sem az érzelmek számítottak. Az EU Orbánban látta Magyarország kormányozhatóságának egyetlen lehetőségét, Orbán meg - szövegei ellenére - tudja, hogy az ország számára - amíg van EU - az EU-n (és az EU-s pénzeken!) kívül nincs élet. A modus vivendit eddig abban vélték megtalálni, hogy Orbán nem zavar bele az EU fontos ügyeibe, az EU meg szemhúnyással vagy ejnye ejnyével tolerálja a magyar belpolitika tolerálhatatlanságát. Ez a modus vivendi van megszűnőben azzal, hogy az ország a piacon finanszírozhatatlanná vált, Orbán pedig az EU csúcson szellemében és színvonalában egyaránt leszerepelt uniós kerékkötővé vált. A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a megszorításokat elszenvedők az országban a politikai trükkök és a késleltetés miatt még nem szembesültek napnál világosabban azzal, hogy mit hoz számukra az orbáni politika.
Az alaphelyzet - az EU és Orbán egymásra utaltsága - nem változott. Az EU változatlanul nincs abban a helyzetben, hogy aktívan próbálja elmozdítani Orbánt, Orbán meg nem szakíthat az Unióval. Az Unió számára most egyértelműen az a politika, hogy - akár a fociban - állandó nyomás alatt tartsa Orbánt és hibázásra kényszerítse. Ezzel fognak eltelni a következő hetek. A presszió célja - és nyilvánvaló következménye - Magyarországnak az eddigi Orbán által való kormányozhatatlansága. Hogy aztán ez kikényszeríti-e más jobboldali - technokrata erő felbukkanását, amelyik biztosítani tudja az ország kormányozhatóságát, az kérdéses. Erre alkalmas technokraták bőséggel rendelkezésre állnak - de ezidő szerint se parlamenti, se politikai hátországuk nincs. Orbán maga személyes okokból nem alkalmas egy ilyen szerepváltásra. Akad-e valaki a jobboldalról, aki bevállalja az egyes számú szerepet egy görög - római megoldás politikai támogatására, parlamenti többséggel? Ez a következő hetek nyitott kérdése.
Ha nem lesz parlamenti többséget felvonultatni tudó érdemi, a realitásokkal szembenéző tárgyalópartnere az EU-nak - akkor nem jöhet más, mint a káosz.

Fb. bejegyzés az euroról

Az euro születése: a politika előzte a gazdaságot

Mindenki tudta, hogyan született ilyen hirtelenséggel az euro - csak nem szeretnek rá emlékezni. Német - francia alku volt az alapja: Kohl kapta a francia hozzájárulást a német egységhez, Mitterand pedig, hogy megszűnik a DM. Ehhez kellett sebtében megalkotni az euro intézményi és garanciális eszközeit, ezt kellett mennél több tagállammal szentesíttetni. Világos, hogy nem volt hatszoros elméleti megalapozás, világos volt, miért a szemhúnyás egyes belépők deficitjeinek validitása ügyében. Remélték, hogy működés közben valahogy rendeződnek a problémák.

Eddig az euro hatalmas siker volt: számos előnyt biztosított a használóinak, elfogadták világpénznek és erősebbé vált a dollárnál stb. Az USA - ból kiinduló 2008-as pénzügyi világválság az eurot is kikezdte és egyre inkább szembetűnővé tette születési hibáit. Mindez nem vált volna ennyire fenyegetővé, ha egyes résztvevők maguktól is prudensebb fiskális politikát folytattak volna. És akkor sem, ha az euro nem szuverenitásukat őrző államok egyetértését igénylő pénznem maradt volna, aminek válság idején sokkal kisebb a pénzpolitikai mozgástere, mint a nemzeti valutáknak

Most elég világos, hogy milyen lépéseket követel meg közgazdaságilag az euro folyamatos stabilizálása, valamint a deficittel küszködő résztvevők felszínen tartása. De ez ismét elsődlegesen politikai kérdés - mint volt az euro megszületésekor. Most úgy látszik, a tagállamok túlnyomó többségénél ez a politikai akarat meg van. A megfelelő jogi és intézményi eszközöket kellene hozzá megtalálni - lehetőleg nem a szükségesnek érzett mindenkori minimum nyögvenyelős elfogadásával, hanem egy nagyvonalúbb vízió keretében. Egy ilyen vízió alighanem ki kellene terjedjen az öreg kontinens technikai - technológiai nemzetközi szerepének lényegi megjavítására is.

Vagyis a lecke nem változott az utóbbi 20 év során: a politikai érdekhez kell megtalálni a jogi és pénzügyi eszközöket. Csak egy sokkal háborgóbb, veszélyesebb nemzetközi környezetben.

Kommentek linkelhez a Fb.-on

• Balint Suranyi

  Vajjon meddig fizet még a megújuló, integrálódó EU a magát mindenből kivonó Magyarországnak a strukturális és kohéziós alapból és meddig ad agrártámogatást?

   ·  ·  · 25 perce
• 

  Balint Suranyi

  Csapda a demokratálnak: ha nem bojkottálják a Jobbikot, legitimizálják azt, ha bojkottálják, Orbánt ezzel a megkülönböztetéssel demokratának ismerik el.

   ·  ·  · Tegnap, 5:44
• 

  Balint Suranyi

  Megérzés a távolból
  
  Fordulat történhetett: az előre menekülés és a mindenkivel való konfrontáció a döntés.

Orbán kiütötte saját magát

Kontár, erőszakos. a szabályokra fittyet hányó politikájával sikerült épp akkorra vinnie el az országot az államcsőd küszöbére, amikor az EU-nak történelmi döntést kell hoznia saját jövőjéről. Ha e döntés vitája során a szokott, provokatív eurorenitens politikáját folytatja, akkor az ország egy hét alatt visszavonhatatlanul a fizetésképtelenséghez vezető örvénybe kerül. Akkor pedig az Unió leggyengébb, legsebezhetőbb országává válik, akivel szemben csak az nem érvényesítheti indokolt, vagy indokolatlan igényeit, aki nem akarja.
A rossz ösztönökre hallgató, a 2. Vilgháború Tengelyhatalmainak szövetségesek nélküli utóvédharcára vállalkozó eszement politika folytatása a szó szoros értelmében nemzeti tragédiához vezethet.

Miért kategórikusan kerülendő minden együttműködés a Jobbikkal?

Az utóbbi másfél évben kiderült, hogy a "demokratikus" a gyakorlatban nem jelent többet, mint hogy választói akarattal legitimált. Így ez megkülönböztető jegyként nem használható. Az igazi választóvonal ma Magyarországon azok között húzódik, akik az első számú nemzeti érdeknek a feltétlen európai elkötelezettséget tartják, szemben azokkal, akik Európa- ellenesek, vagy legalábbis erősen kétséges az európai opciójuk. Vagyis a választóvonal a Fideszen belül húzódik meg. Az európai elkötelezettségű ellenzéki pártok és mozgalmak így minden tekintetben szemben állnak a Jobbikkal és más szélsőjobboldali erőkkel és Orbán rendszerét éppen bizonytalan EU elkötelezettsége, Brüsszel- ellenessége miatt tartják mihamarabb eltávolítandónak. Minden együttműködés a Jobbikkal ezt a világos választóvonalat kérdőjelezi meg.

Indiai diaszpóraként való roma önmeghatározás

Véleményem szerint a gazdasági válság miatt holtponton van Európában a roma integráció kérdése. Hatalmas előrelépésre adna lehetőséget, ha Európa romái, roma csoportjai indentitásként elfogadnák, hogy ők külön - külön és együttvéve az indiai diaszpórához tartoznak. Ezt el kéne fogadtatni Indiával, mint állammal is. Rengeteg megoldhatatlannak tűnő kérdés kezelése, megoldása válna így lehetővé.