Fb. bejegyzésem korunk alapvető és feloldhatatlan paradoxonáról

Korunk alapvető és feloldhatatlan paradoxona
Alapkérdés lenne annak eldöntése, hogy megilleti -e minden szabadságjog a szabadság ellenségeit, illetve minden demokratikus jog a demokrácia ellenségeit. A megválaszoláshoz mindenekelőtt újra kéne definiálni a szabadság és a demokrácia fogalmát, ami konszenzussal lehetetlen. Másképp meg hogyan?

Kommentár - kísérlet a megállapodásról a 2020-ig szóló nagyvonalú EU támogatásokról

Lázár: 12 ezer milliárdos fejlesztésről állapodott meg a kormány az EU-val

Próbáljuk ezt kommentálni. A kormányoldal bizonyára nagy győzelemnek értékeli, annak, hogy a Barroso adminisztráció belátta, hogy jó helyre kerül a támogatás Magyarországon és ezzel elismeri a korábban vitatott gazdaságpolitikát. Az ellenzék alighanem nem tud sokat hozzáfűzni, hiszen eddig állandóan a Bizottság és a magyar kormány közötti konfliktusokról, a szankciókról és a magyar gazdaságpolitika totálisan elhibázott voltáról, a gazdaság növekedésképtelenségéről beszélt.
Az érdeklődő magánembert ezek az interpretációk nem befolyásolják. Kétségtelen, hogy a Barroso - bizottság szaldójában eredménytelen politikát folytatott a magyar kormány irányában és ezt búcsúzóban lényegében elismeri. De vajon miért teheti ezt?
A jelen pillanatról azt lehet mondani, hogy az orbáni teljes kül-és gazdaságpolitikai koncepció kardélen táncol az ukrán helyzet alakulása miatt. Márpedig ezen a koncepción alapult magának a rendszernek a tartós túlélése. A miniszterelnök abból sem csinált titkot, hogy az EU egész politikája ellen alapvető kifogásai vannak, s hogy az országot lényegében az pénzügyi támogatások miatt akarja benntartani az Unióban. Ezért a mostanra időzített, a következő periódusra vonatkozó nagyvonalú támogatási megállapodás biztosítékot jelent az EU számára a kalandor, az egységet veszélyeztető magyar lépések ellen a közeljövőben..
Ha messzebbre nézünk, a nagystílű támogatási pénzek a továbbiakban is lényegesen javítják a következő Bizottság tárgyalási pozícióját a magyar kormánnyal szemben, mert a kormány tétje nagyobb. Még távolabbra tekintve pedig azt lehet mondani, hogy a segítséget a mindenkori magyar kormányon keresztül kapja az ország 2020-ig. Addig pedig megjósolhatatlan, hogy mi minden történhet Magyarországgal és Magyarországon.

Fb. bejegyzésem arról, hogy mit jelent ma magyar közegben a jobb-és baloldal

Mit jelent ma magyar közegben a jobb-és baloldal?

Rossz nyomon jár, aki valami elméleti - politikai fogalmi rendszerből próbálja magyarázni, hogy mi Magyarországon a jobb-és baloldal és jelzi, hogy mennyi minden nem stimmel. Ténylegesen ezek a szavak itt mást jelentenek.
Az jobboldali Magyarországon, aki szerint a Horthy - rendszer teljes mértékben, vagy legalább nagyrészt jó volt, a Károlyi- féle köztársaság, a Tanácsköztársaság, a háború utáni koalíciós rendszer és a pártállam kemény és puha diktatúrája egyaránt a fekete ördög. A baloldali meg a Horthy korszakot ítéli meg negatívan, és a többi korszakkal kapcsolatban mérlegelő állásponton van: ez benne jó, ez benne rossz, vagy egyenesen nagyon rossz.
Az még érthető, hogy az országot nem ismerő külföldiek nehezen igazodnak el nálunk. Őket az befolyásolja, hogy a magyar "jobboldaliak", illetve"baloldaliak" melyik európai pártcsaládba jelentkeztek be.Az ettől eltérő megnyilvánulásaik keltette disszonanciát igyekeznek redukálni. Az azonban kevéssé érthető, hogy ha egyesek itthon is úgy csinálnak, mint ha nem értenék a megosztottság természetét. Akár doktrinérként értetlenkednek, akár ideológiamentesen. A fiatalok reakciója viszont érthető, ha idegenkednek az egésztől és nem is akarják megérteni- akár külföldre távoznak, akár itthon szigetelik el magukat "a politikától".

2014 október: Két választás Magyarországon

Két választás Magyarországon
Októberben köztudottan önkormányzati választások lesznek. Az azonban csak hellyel - közzel kerül a figyelem előterébe, hogy a választók ezzel párhuzamosan az egyes ellenzéki pártok jövőjéről is döntenek. Ez utóbbit egyes választókörzetekben a polgárok előtt elhomályosíthatják a különféle választási megállapodások és a független jelöltek. Mind a pártok, mind az elemzők azonban utólag nem lesznek restek összegezni mindazt, ami az egyes ellenzéki pártokról a leadott szavazatok alapján kiderült. Ezt majd lehet vitatni, de a főbb tendenciák aligha lesznek elködösíthetőek.

Mindenekelőtt ki fog derülni, hogy a résztvevő ellenzéki pártok közül melyek azok, amelyek valójában nem is léteznek, vagy teljesen jelentéktelenek. Ezt maguk az ilyen pártok negligálhatják, de a rendszerváltás óta nem volt rá eset, hogy később az ilyenek életre keltek volna.
Kiderülhet, hogy vannak pártok, amelyeknek a szavazótábora meghatározott földrajzi körzetekben vagy társadalmi csoportokban koncentrálódik. Ezek dönthetnek úgy, hogy stabil, erős rétegpártok akarnak maradni, dönthetnek a "fehér foltjaik" infiltrálási szándéka mellett, vagy egymást kiegészítve akár fuzionálhatnak is más párttal. De arra is fény derül, hogy az azonos célcsoportot elérni akaró pártok közül melyiknek célszerűbb inkább más közönség felé orientálódniuk. Végül kiderülhet, hogy van-e demokratikus ellenzéki párt, amelyiknek befolyása ma országosnak tekinthető.
A két párhuzamos választás azt jelenti, hogy a későősz nagy politikai aktivitást hozhat. A kormányhatalom biztosan reagál valahogy a választási eredményekre - bármilyenek is legyenek azok. Az önkormányzatok megalakulása szintén garantált politikai harcokkal fog járni. Végül minden párt - akár komoly belső összecsapások közepette - le kell vonja a következtetéseket az elért eredményeiből. S ezek a következtetések újabb pártközi mérkőzéseket is hozhatnak magukkal.
Ha az ellenzék ősszel a tavaszinál jobb eredményt érne el, az átrajzolhatná a belpolitikai hadállásokat. Ellenkező esetben viszont már egy későbbi periódusra tekintő újrakezdés válik aktuálissá ellenzéki oldalon - elsősorban a politikai paletta balszárnyán.

Tetszik

"Meghalni Danzigért?"

Meghalni Danzigért?
A 2. Világháború előtt hangzott el sokszor ez a hírhedtté vált kérdés. A békés körülmények között élő polgár hitetlenkedése volt ez, hogy akár az életét kellene áldozni egy kis, számára távoli és jelentéktelen ügyért, amiben ráadásul nem is látott tisztán. Hogy mennyi halál és pusztulás lett a következménye ennek az ártatlan kérdésben tükröződő közhangulatnak, azt jól tudjuk - feltéve, hogy tudni akarjuk.
Mindez sokáig a régmúlt egy epizódjának tűnt Európa kettéosztottsága és a hidegháború idején csakúgy mint Európa "újraegyesülése" után. Azután az utóbbi két évtizedben az USA számára a beavatkozás - be nem avatkozás újra napi realitás lett. De éppen mert a világ számos pontján egyidejűleg alakult ki a Pax Americanat fenyegető helyzet és az nyilvánvaló volt, hogy szárazföldi USA hadsereget sok okból nem lehet a világ másik végébe küldeni, a polgárokra szabott Danzig - kérdés már fel sem merült.
Mára viszont olyan helyzet alakult ki, hogy csaknem 70, alapjában békeév után Európa békéjének alapjai vannak megingóban. Ez egyelőre nincs a közvetlen közelben a Krim annektálása ellenére sem. Egy lehetséges háború, vagy akár egy preventív csapás azért is tűnik abszurdnak Európában, mert a kontinens nyugati része katonailag a NATO védernyője alatt van és a peremterületén katonai akciókat eleve csak az USA hajthat végre. (v.ö. Szerbia, ahol szintén csak a légicsapás jött szóba.) Vagyis a mai és holnapi "Danzigokért" nem vérrel kéne áldozni az európaiaknak. De ez nem jelenti azt, hogy a kérdés maga ne vált volna újra aktuálissá.

A kérdés ma úgy vetődik fel, hogy a később fenyegető bajokkal az európai lakosság tisztában van-e, saját ügyének érzi-e és ha netán igen, hajlandó-e a prevenció érdekében áldozatokat is hozni? A három kérdésre határozott nemmel lehet válaszolni. S úgy látszik, az EU országainak politikai osztályai sem látják előre a veszélyeket, ezért semmit se tesznek a lakosságuk hamis biztonságérzetének felvilágosítással való megingatásáért. Ez pedig könnyen megbosszulhatja magát - akár már a közeljövőben
.
Nem menti, de magyarázza a helyzetet, hogy az USA a vietnami kudarc óta egyre inkább a helyettesekkel vívott háborúzást állítja előtérbe - bármilyen szörnyű fejleményei is vannak a helyettesek későbbi elszabadulásának. Ez jogos idegenkedést vált ki európaszerte. Az is nyilvánvaló, hogy Európa (netán az egyes EU-tagok) újrafelfegyverzése nem csökkentené, hanem tetézné a bajt. Amit hiányolni lehet, az az előrelátás, a veszélytudat, s ennek következtében annak tudatosítása, hogy a prevenció érdekében újítani és áldozatokat hozni is szükséges lehet - a struccpolitika és a minden kis önérdekhez való makacs ragaszkodás helyett.

Fb. bejegyzés arról, hogy hogyan értsük az USA "nagy sajtója" heves és konzekvens kampányát "Tusványos" kapcsán

Hogyan értsük a vezető USA sajtó konzekvens Tusványos - tematizálását?
Magyarországon szokás azokat a megnyilvánulásokat is magyar - összefüggésben értelmezni, ahol erre rajtunk kívül senki más nem gondol. A tusványosi beszéd feltűnő hangsúlyozása és napirenden tartása nyilvánvalóan nem ilyen: a mese rólunk szól. Legalábbis a felszínen.
Jobban utána gondolva azonban feltűnik, hogy a felszólítás nem a magyar kormánynak vagy más magyar intézménynek szól, hanem az EU-nak. Az EU-t marasztalja el, hogy ilyesmi előfordulhat a keretein belül a nélkül, hogy komoly ellenakciókat váltana ki. Pro forma arra szólítják fel, hogy tegyen végre valamit a magyar miniszterelnök általuk súlyosan elítélt megnyilvánulásaival és cselekedeteivel szemben. De vajon tényleg erről van-e szó?

S itt lép be a jogos gyanakvás. Nem az mozgatja a sajtókampányt, hogy az USA vezető körei elégedetlenek az EU karakter nélküli vonalvezetésével? Nem azt várják-e, hogy sorakozzon fel határozottan és egyértelműen az USA politikája mellett számos kérdésben? Vagy ha ezt nem teszi, folytasson olyan karakteres kül- és biztonságpolitikát, amellyel terheket vesz le az USA válláról? S akkor az orbániádák nem a valódi témát jelentik számukra, hanem csak ürügyet, mert alkalmasak arra, hogy fogást találjanak az EU örök kibúvókkal jellemezhető politikáján.
Ez utóbbi értelmezési lehetőséget nem árt végiggondolni a hungaroce
ntrikus látásmódra hajlamos magyar fejeknek is - nem kivéve ebből az ellenzéki fejeket sem.

FB. kommentem a budapesti önkormányzati választások ellenzéki elpuskázásáról

. Az adott magyar helyzetben csak pro forma lesznek helyhatósági választások, ténylegesen nagypolitikai erőpróbára lett volna lehetőség. A nagyvárosokban - a tavaszi eredmények alapján - a Fidesz verhető, ha dominál az a helyzetértelmezés, hogy vannak "ők" és vagyunk "mi". A három párt együttes vagy koordinált indulása ennek jegyében történt volna. De akár ez, akár az, egyezkedéssel, a posztokon való osztozkodással járt volna. Ami szükségképpen azt jelenti, hogy ha ez a párt itt kap valamit, akkor ott kompenzál mást. Ilyen helyzetben egy - egy kerület önálló világként kezelése nem csupán politikai, hanem emberi korlátoltság is. És az osztoszkodásnál való konokság annak a jele, hogy a közös kampányhoz és adott esetben a közös önkormányzáshoz sem volt meg a kellő érettség. Ez meg Orbán előrehozott győzelme a fővárosban - függetlenül attól, hogy végülis hány ellenzéki kerületi polgármester lesz ősszel. A nagyobb lehetőség máris el van puskázva.