A békés rendszerváltáshoz illúziók fűződtek. Afféle "minden jóra fordul". A gazdaság kapitalista és ezáltal termelékeny és versenyképes lesz. A sajtó szabad és igazmondó.A közigazgatás szakszerű, politikamentes. Az önkormányzat demokratikus és a helyi nép akaratát és javát szolgálja. Jogállam leszünk - független bíróságokkal.Az életszínvonal egyre közelít az osztrákhoz. A politikusok pedig mások, mint eddig: nem valami felső kör, amelyik végrehajtatja amit kitalált és éli a maga elkülönült életét, hanem egy a népből, csak észben és erkölcsökben kiemelkedik belőle.
A szikár felsorolás minden egyes elemében viszonylag hamar bekövetkezett a csalódás, az illúzióvesztés. Ennek egyetlen kritikus pillanata volt: a szimbolikus jellegű taxisblokád, amely a kormány szavahihetőségének és az életszínvonal perspektívájának féltését próbálta artikulálni. Ez is békésen oldódott meg és csak félig a demokratikus intézmény keretein belül..A benzinár elszabadult - akárcsak a blokádot magyarázó indulatok az alkalmatlan kormányról és a puccsista ellenzékről. A köztársasági elnökről pedig, aki meg akarta akadályozni a vérontást, kiderítették, hogy csak szóvirágként parancsnoka a fegyveres erőknek és különben is "politikailag felelőtlen".Bármit is jelentsen ez a jogi formula, annyi kiderült belőle, hogy az elnök nem védheti meg a az eredetileg pártatlannak szánt közszolgálati rádiót és tévét sem.
Addigra már csak annyi maradt meg az illúziókból, hogy purgatóriumban élünk: a jó világ majd csak akkor jön el, ha részei leszünk az integrált Európának, ami felé tárgyalásról tárgyalásra, részmegállapodásról részmegállapodásra haladunk - ha lassan is.
Ami a rendszerváltás ígéreteiből nem a jövő reményeire maradt, az a köztársaság elnöke, Göncz Árpád volt. 80% fölötti közvéleménykutatási népszerűségével "kifejezte a nemzet egységét" és megnyilvánulásait még véletlenül se lehetett összetéveszteni sem a Horthy rendszer úri, sem az államszocializmus hatalmi pártmonopóliumát megtestesítő politikusi figuráival. Okos volt és közvetlen, közérthető és a köz valódi problémáira érzékeny, olyan erkölcsi elveket hangoztatott, amelyeket - előéletén felül -működése és életvitele hitelesített.És mindezt nem a jövőre mutogatva, hanem azt demonstrálva, hogy ez itt és most is lehetséges.
Utódai nem követték példáját, így demonstrációja egyre inkább csak emlékké vált. Majd a generációk cseréjével ez az emlék is halványulni kezdett. De akik még emlékeznek rá - politika iránt érdeklődők és mérsékelten érdeklődők - számukra személye és magatartása azt jelképezi, hogy a rendszerváltás akár sikerülhetett volna is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése