Európának változnia kell és változni is fog. Csak még azt nem tudni, hogy milyen irányban. Az alternatívát a fokozott integráció, vagy a nemzetállami szétesés jelenti. A német - francia mag és a hozzájuk kötődő országcsoport elitjei és széleslátókörű szavazói tudják, hogy számukra csak az integráció a követhető opció, vagy ha még nem tudják, ha belegondolnak, hogy mit veszítenének az EU széthullásával, akkor tudni fogják. Kérdés, hogy országaik szavazói többségének támogatását képesek-e addig megtartani, amíg egy valamilyen föderatív elképzelésből előbb terv, majd reálisan választható alternatíva lesz.
Az Unió legtöbb peremországában nem csak a fokozott integrációra való ilyen - olyan érettség, alkalmasság hiányzik, de legtöbbjükben a nemzetállami vonzerő úgy kisarjadt, hogy az felülír minden józan számítást is, nem csak a közös kockázatvállalásra való hajlandóságot. Ezek az országok nyilván nem lesznek alapító tagjai egy lehetséges új, erősebben integrált Európának. Az nyitott kérdés, hogy ilyen fejlemények esetén egy valamiféle szerződéses viszony fenn tud-e maradni közöttük. Ha és ahogy ez a kettéválás megtörténik, akkor van néhány ország, amelyik reális eséllyel választhat az integráció és a nemzetállami út között.
Amennyiben a földrajzilag szűkebb fokozott integráció megvalósul, az semmiképpen sem lehet olyan, mint a mai EU. Nem láthatja el például azt az USA által forszírozott szerepet, hogy a "béke szigete" lévén korlátlanul kaput nyit minden "jó viseletű" országnak minden egyéb szempontra való tekintet nélkül. Alighanem más tekintetben is szigorúbb alapszerződéssel fog létrejönni, mint az erősen permisszív elődje, amely sok ország közös otthona kívánt lenni. Így - többek között a költségvetési és gazdaságpolitikai egységen túl - határozott közös bevándorláspolitikája is lesz. De talán a legmarkánsabb változás a biztonságpolitikában lehet: nem hagyatkozhat e tekintetben kizárólag a NATO-ra
Az integrált Kis - Európának ahhoz, hogy kiforrja magát, több minden más mellett időre is nagy szüksége van. Egy egész periódus szükséges hozzá, amelynek feltétele, hogy addig a jelenlegi EU is alkalmazkodni tudjon a világban folyamatosan végbemenő változásokhoz. Ez pedig azért jelent kockázatot, mert a centrifugális erőt jelentő nemzetállami - nacionalista irányzatok - legalábbis látszólag - sokkal inkább készen vannak. Jövőkép helyett neki a múlt szolgál példaképül és a világ változásaiból következő ütközéseket áthárítják a függetlenedés utáni időkre. S ezeknek a múltba visszakanyarodó elképzeléseknek vannak követői azokban az országokban is, amelyek leginkább mehetnének a fokozott integráció irányában is. Ha a föderalizáció hívei nem tudják jelenlegi pozícióikat megtartva politikájukat gyorsan, koncentráltan és meggyőző erővel alakítani és képviselni, akkor félő,. hogy nincs esélyük a nacionalizmusokkal való - már megkezdődött - versenyfutásban..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése