Azt lehetne gondolni, hogy a demokratikus jogok kérdésében az elméleti kérdések szakemberei, az alkotmányjog és a nemzetközi jog a találkozási pontokon mostanra kialakítottak egy hozzávetőleges stabil közfelfogást. A tömeges menekülés - migráció kapcsán azonban az a benyomás kerül előtérbe, hogy ez nincs így. Mik lehetnek a tisztázatlan pontok, amelyek most szellemi és politikai instabilitást idéznek elő?
Vannak olyan nézetek, amelyek abszolutizálják a többség jogát. A jogalkotásban is, a követett gyakorlatban is. Ha laikus oldalról nézzük a dolgot, aligha képezheti vita tárgyát, hogy ez nincs így. Valaha voltak törzsek, népek, amelyeknél a kannibalizmus bevett szokás volt. Aligha van valaki, aki úgy gondolja, hogy egy demokratikus országban, ha a többség pártolja, ma is törvényessé tehető a kannibalizmus. Más tabuk esetében azonban ez már nem ilyen evidens - elég a halálbüntetés kérdésére utalni. Könnyebb tehát elvileg kijelenteni, hogy a többség jogai sem korlátlanok, mint konkréten kijelölni ezeket a határokat.Mégis szükséges lenne, mert pl. az állam és az egyház szétválasztása az egyik olyan neuralgikus kérdés, aminek esetében ha nincsenek korlátozva a törvényalkotási lehetőségek, az bizonytalanná teheti az egész demokratikus alkotmányos rendszert.
De ugyanígy laikus nézőpontból bizonytalanság mutatkozik a kisebbség jogai tekintetében is. Amíg az egyén, az állampolgár jogairól van szó, addig mind a konszenzuális, mind a konfliktusos témák jól artikulálhatóak ezzel kapcsolatban. Amint viszont felvetődik a kollektív jogok kérdése, látható módon ingoványos talajra kerülünk. A különböző országokat tekintve tarka a kép, ami békés körülmények között nem okoz gondot. De ha konfliktusok alakulnak ki a kollektív jogok tekintetében, akkor nincs biztos iránytű ezek kezelésére még egy olyan entitáson belül sem, mint az Európai Unió.
A világrend ma azon alapszik, hogy államok léteznek, amelyeknek határaik vannak, amelyeket a nemzetközi közösség elismer és amelyeket más államok polgárai csak engedéllyel, vízummal léphetik át - hacsak nincs érvényben ettől eltérő jogi szabályozás.S ha vízum birtokában átlépik, akkor jogaikat és kötelezettségeiket az állam törvényei szerint gyakorolhatják. Minden ember egyenlő méltóságából nem lehet levezetni ennek a rendszernek a felülírását.Az üldözöttek, menekültek befogadása lehet erkölcsi parancs, de ebből nem következik, hogy az ki van véve a jogi szabályozás szűrője alól. Itt azonban visszatérünk a kiindulóponthoz: korlátlan-e a az államok szabadsága a jogalkotásban, egyedül az általa aláírt nemzetközi egyezmények korlátait fogadva el?
A fent leírtak tulajdonképpen trivialitások. Szisztematikus szem előtt tartásuk (adott esetben tisztázó kivitatásuk) azért lenne égetően szükséges, mert a demagógan egyoldalú politikai álláspontok a fejekben olyan zavart idézhetnek elő, amelyek kibékíthetetlen konfliktusokhoz, akár politikai káoszhoz és kataklizmához vezethetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése