A szociológiai nézőpont negligálása a Nyugat politizálásában és a közelkeleti helyzet

Átlagos újságolvasói szinten is nyilvánvaló, hogy a közelkeleti világi diktatúrák, tekintélyuralmi rendszerek közös jellemzője volt a népes titkosszolgálati, katonai,rendőri, közigazgatási apparátus és a mindehhez tartozó környezet (nem utolsó sorban gazdasági környezet) kiépítése, működtetése. Lehettek országonként különbségek a nemzetközi ambíciók mértékében és a káderkiválasztás kontaszelektáltsága meg a nem központilag irányított korrupció szintjében. De e különbségek ellenére mindenhol a lakosság képzett és kompetens részének számottevő részarányát köztük és családjaikban lehetett megtalálni. Ugyanígy lehettek különbségek abban, hogy ennek az óriási tömbön belül országonként mekkora résznek voltak külföldi tanulmányi és egyéb tapasztalatai, ám szerepüket elhanyagolhatónak sehol se lehet nevezni.

Ha tehát egy ilyen rendszert kívülről, vagy külső segítséggel akarnak megdönteni (prototípus Irak), akkor célszerű lenne előre meggondolni, hogy mi lesz a rendszer felduzzadt apparátusaival. Ha mindenestül egy bűnös rendszer bűnös kiszolgálóinak minősítik őket és azonnal megfosztják megélhetésüktől, akkor vajon mi lesz velük és családjaikkal? És az iker-kérdés: kik és mennyien fogják őket felváltani eddigi pozícióikban? Áll-e a rendszerrel szemben más, mint pl. egy szűk értelmiségi csoport és/vagy elégedetlen szervezetlen tömegek? Milyen az egyházak befolyása és mit képesek azok megoldani? Ezeknek a kérdéseknek az előzetes végiggondolása nélkül megjósolható, hogy az új rendszer gyenge lesz, minden tekintetben a külföldre szorul. Szemben vele viszont feldühített, képzett és részben fegyverrel is rendelkező embercsoportok fognak állni. Fenyegetett lesz az új állam működőképessége és egysége.

A modern értelemben vett társadalmi kérdések  mellett nem kevésbé fontos lenne egy tervezett akció előtt a tradicionális társadalmi viszonyok előzetes számbavétele. Vannak-e az adott államban egymással szemben álló etnikai és/vagy vallási csoportok? Rejt-e ez magában konfliktus- és szeparatizmus - veszélyt? Vannak-e ezeknek a csoportoknak a határokon átnyúló kapcsolatai?

Ha mindezek a szociológiai nézőpontú előzetes elemzések elmaradnak, csak a nyers geopolitikai és gazdasági szempontok számítanak, leöntve a Nyugaton rokonszenves értékek hangoztatásával, akkor nincs mit meglepődni a kialakult viszonyokon. S ennek csúcsán azon sem, hogy az ISIS tervező központjában ott ülnek Szaddam Husszein vérprofi, nemzetközi ismeretekkel is régóta rendelkező stratégái. Ahogy az is természetes, hogy az így kialakult tűzön minden nemzetközi erő megpróbálja sütögetni a maga kisebb- nagyobb pecsenyéjét.