Kurdisztán

A második világháborút követő világrendnek (világrendeknek?) egyik sarokköve volt, hogy nem támogatják az önálló Kurdisztán megszületését. Volt ilyen - olyan próbálkozás, voltak ilyen - olyan homályos ígéretek a kurd támodatás megszerzése érdekében, de a végső lépéstől minden nagyhatalom ódzkodott. Hogy is ne tette volna ezt, hiszen egy kurd állam számos határos ország szuverenitásának megsértésével, illetve ennek lehetőségével járt volna. Márpedig a határok sérthetetlenségén alapultak ezek a világrendek, s ezzel a kvázi világbéke is.

Míg az egész Közelkelet egyik fő problémája, hogy a gyarmattartó országok az államhatárokat majdani nemzetállamok fikcióját alapul véve rajzolták meg, ezek még véletlenül se fejlődtek ebbe az irányba. Maradtak a törzsi ellentétek és kiéleződtek a vallásiak. A nemzetállam imitálása a monarchák és az autoriter vezetők eszköztárába illett leginkább. Most az egész térség cseppfolyós állapotba került. Ezzel szemben a kurdoknál a nemzetállamra való törekvés felülírni látszik saját törzsi ellentéteiket is.

További új elem a kérdéskörben, hogy az Attatürk féle Törökország jellegének bizonytalanná válása. Megalakulásakor talán vezér - demokráciának lehetett nevezni, amely sokáig a térségben legközelebb állt a laikus, nyugati típusú demokráciához. Ezt a Nyugat nem akarhatta veszélyeztetni a törökországi kurdok támogatásával - így emberjogi kérdésnek tekintette problémáikat. Most azonban nem lehet előre látni Törökország további mozgását a vallás és a vezér szerepe vonatkozásában. Így a kurdok számára is felcsillan a nagyobb játéktér lehetősége.

Aki szakembere a kurd tematikának, az ennél sokkal többet és markánsabbat tud mondani. De hogy a közeljövőben lesz-e önálló Kurdisztán, ha igen, mekkora területen és milyen nemzetközi elismertséggel, az részükről is csak találgatás tárgya lehet. Egy azonban biztosan mondható: ha lesz, az nemcsak a régió térképét rajzolná újra, hanem valamelyest politikai és társadalmi viszonyait is.