Az EU-t számtalan politikai és szervezeti probléma feszíti - ezt mindenki tudja. Ezek közül szinte nincs olyan, amelyről remélni lehetne, hogy az idő magától meg fogja oldani. Ugyanakkor nincs olyan akút lépéskényszer, amely ne engedné meg a további időhúzást. Hetekig? Hónapokig? Egy - két évig lesz még ilyen a helyzet? Nem tudhatjuk.
Aminthogy azt se tudhatjuk, készülnek-e hadműveleti tervek arra az esetre, ha megindul a zajlás. S ha készülnek, azok kizárólag nemzetállami szinten készülnek, vagy van bilaterális vagy csoportos háttéregyeztetés.
Indok a kivárásra bőséggel van. Ha él a gyanú, hogy egyes országok kifelé tartanak az Únióból, ezt siettetni hiba volna. Ki kell várni, hogy az elhatározó lépést a kilépők tegyék meg.Ha Schengen válik tarthatatlanná, megváltoztatásához kell egy nyilvánvaló kényszerítő alkalom. Ha az Euro - övezet szorul változtatásra, annak is látványosan kell léket kapnia. Ha a migráns - probléma válik tarthatatlanná a jelenlegi keretek között, az csak egy újabb nagy hullám révén következhet be. Ha az USA - EU kapcsolat érik meg újrafogalmazásra, az is csak az USA választások után kerülhet napirendre. Vagyis változás csakis lépéskényszer esetén következhet be, amikor már nem alternatíva a minden változatlanul hagyása.
Ami viszont nagyon nem mindegy, hogy lépéskényszer esetén rögtönzésekre kerül sor, vagy egy létező, valamennyire átgondolt tervet kell elővenni a fiókból és a pillanathoz illeszteni. Hogy aztán a terv működik-e, hogy kik járnak vele jól és kik rosszul, s ha működik, milyen időtávra jelent megoldást - ez mind további kérdés. De minden jel arra mutat, hogy ha nincsenek ilyen elővehető tervek, akkor csak olyan szétesés következhet be, amely Európát és annak mindenegyes országát véglegesen kiiktatja a világgazdaság és a világpolitika fontos szereplői közül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése