2016. január 8., péntek

Fogáskeresés

Az elmúlt év tele volt eszkalálódó konfliktusokkal, de év végére ezek szinte mindegyikéből kiszerelték a gyutacsot. Ez a közvetlen robbanásveszélyt elhárította, de maga a robbanóanyag a szinen maradt. A Treuga dei halasztást jelentett,  nem megoldást.

Közben  egyes országoknak meg van a maguk saját napirendje. Az USA-ban a választási kampány kezd ráfordulni az előválasztási szakaszra, amikor a verbális nyelvet átveszik a számok: lesznek helyi szavazatarányok és kifogyhatnak és gyarapodhatnak az egyes jelöltek kampánypénzei. Nagybritannia változásokat kezdeményez au EU-nál, mert ötről hatra kell jutnia otthon az EU-s népszavazás ügyében. Lengyelországban az új kormánynak most kell kiépíteni saját rendszerét, különben ütemet veszít. A többi országnak meg valahogy reagálni kell a nemzeti napirendek különféle hozadékára.

Folynak azután napirendtől független aktív próbálkozások is Északkoreától a Közelkeletig. Olyan - formálisan nem politikai - események, mint a szilveszteri kölni tömeges inzultusok is olyan kihívások, amik aligha maradhatnak politikai válasz nélkül. De ahol nem kirívó események vannak, ott meg diplomáciai, szövetséges keresési akciók folynak.

Bizonyos távolságból olyan kép alakul ki, mintha a státus quo megbontói jelentenék az egyik oldalt, a fenntartásán munkálkodók a másikat. A fogáskeresés jelenlegi időszaka úgy is lefordítható, hogy egyelőre a status quo fenntartói az erősebbek. Korábban ezt úgy fogalmaztam, hogy lehetséges: 2016 az időhúzás éve lesz. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy vannak-e tervek különböző "vezérkarokban", hogy mit tegyenek, ha érzékeny pontokon felborul a világrend akár gazdasági, akár politikai, akár katonai tekintetben. Hogy ilyen esetben is görcsös egyensúly - politikát próbálnak-e követni, vagy eddig elzárt helyeken rejtőző forgatókönyveket próbálnak-e a gyakorlatba átültetni, vagy netán a rémült tehetetlenség a kontrollálhatatlan káoszhoz vezet-e.

Egy gondolkodó egyén számára a mostani helyzet azzal a szükségszerű következménnyel jár, hogy nem tudja megítélni: mik valójában a fontos kérdések, mire mennyire érdemes figyelnie, esetleg mi mellé kellene keményebben odaállnia. A szenzitívebb, aktivitásra hajlamos egyének meg nem tudhatják januárban, hogy a későbbiekben mik fogják elragadni őket akár olyan sodrások résztvevőjeként, amin ma igencsak meglepődnének.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése