A magyar ellenzéki pártokat száz baj is sújtja - legyen ez az ő bajuk. A pártok ezekből következő tehetetlensége viszont már az ellenzéki érzelmű polgárok baja, akik helyettük szégyellik magukat, össze vannak zavarva tájékozódásukban és nem látják, tehetnek-e valamit egy valamikori rendszerváltozás érdekében.
A zavarnak talán az epicentruma a pártok viszonya a jelenlegi hatalom intézményrendszeréhez. Az ellenzéki pártok elindultak a rendszer által rendezett választásokon, de közben nem győzték hangsúlyozni, hogy a hatalom a maga számára kitalált szabályos révén eleve jogtalan előnnyel indul velük szemben, amit még különféle praktikákkal meg is tetéz. Így kétségesnek minősítették a választások szabad voltát és tisztaságát - ennek ellenére azonban kivétel nélkül elfoglalták a hivatalos szabályok szerint szerzett mandátumaikat. Azóta is tart ez a kettősség: részvételükkel, járandóságaik felvételével legitimálják, hogy demokratikus államban működnek - bár annak fogyatékosságaira rendszeresen rámutatnak, másfelől viszont időnként a rendszert magát leplezik le, mint kirakat - demokráciát és felvetődik a részleges bojkott alkalmazása. s ezek után csodálkoznak, hogy mindkét politikai vonulatukkal hiteltelennek tartják őket.
Van-e indokoltsága annak, hogy ellenzéki pártok az adott konstellációban beülnek a Parlamentbe? Alighanem van. Ugyanezek a pártok ott ülnek az Európai Parlamentben is, ahol európai fórumon hivatalos minőségben nyilváníthatnak véleményt a közös és adott esetben a magyar ügyekről, meg ott ülnek a helyi önkormányzatokban is, ahol megmutathatják, hogy még az adott körülmények között is milyen alternatív politikát tudnak folytatni a helyi lakosság érdekében. Nem lenne logikus éppen a magyar országos szintet hagyni ki. Okos politikával parlamenti pártként olyan információkhoz jutnak az ország viszonyairól és a hatalom terveiről, működéséről, amihez "kívülről" nem jutnának hozzá, másfelől ki tudhatjá(ná)k használni a korlátozott nyilvánosságot a hatalom bírálatára, az EU és NATO tagságunkból következő kötelességeink rendszeres felemlegetésére,. valamint különféle alternatív javaslatok benyújtására. S mindezzel megtartják az esélyt arra, hogy egy következő választáson jobb eredményt érnek el - netán a többséget is megszerezhetik egyszer.
Ha ez így komplex módon összeáll, akkor mi a probléma vele? Az, hogy ezáltal ezek a pártok hiteltelenné válnak a rendszer egészének elutasításában. Nem képviselhetik azt az álláspontot, hogy ha Magyarország vissza akar térni a liberális demokrácia és a jogállamiság útjára, akkor azt tabula rasaval kell kezdenie mind törvényhozási és intézményi szinten, mind bizonyos személyi kérdésekben. Ugyanakkor ennek a radikális álláspontnak a képviseletére is politikai szervezetekre, netán pártokra lenne szükség. Csak nem ugyanazokra, amelyek elindulnak a NER által rendezett választásokon. A radikális kritika másokat szólít meg és más összefüggéseket igyekszik széles kör számára világossá tenni.
Ha ez a szükséges és kívánatos szétválás megtörténne, nem eleve adott hogy a kétféle pártoknak ellenséges viszonyban kellene lenni egymással. Az eltérő szerepvállalás nem jár ilyen szükségszerű következményekkel. Így egyaránt elképzelhető, hogy egy rendszerkritikus párt egy adott választásnál a távolmaradásra szólítja fel híveit, vagy az, hogy X párt szavazatokkal való támogatására. Egy ilyen nem sarkosan körülhatárolt politizálás az ellenfelekből mindenféle gyanúsításokat, lejárató próbálkozásokat indukál, de okos és meggyőző politizálással ez többszörösen ellensúlyozható. Mint ahogy bizonyos civil törekvések is inkább a parlamenti, mások meg inkább a parlamenten kívüli pártokkal tudnak találkozni.
Az ellenzéki politizálás két vonalúsága annak az objektív helyzetnek felelne meg, hogy nem tudhatjuk, mit hoz rövid- és középtávon a világgazdaság, a világpolitika és ezen belül az európai viszonyok alakulása. Ebből következően azt sem, hogy a magyar politikai életben a kontinuitás vagy a diszkontinuitás fog-e dominálni. De a politikai stratégia és az azon alapuló szerep tisztázása a perspektíva mellett itt és most is szükségesnek látszik, mert az "kint is - bent is" politizálás egyértelműen kudarcba fulladt.És ez távolról sem csak a pártok baja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése