Brexit. Dícsérve mindenekelőtt Cameron butaságát, aki a nemzeti kormányok vezetőinek régi rossz szokását követve belpolitikai problémáit Brüsszel szidalmazásával, a vele szemben való vitézkedéssel akarta megoldani, bízva a nép józan ítélőképességében, hogy a kilépésre szavazást nem meri megkockáztatni. Merte. Ezzel a Fekete Péter Cameron kezében maradt.
De dícsérve a választók többségének butaságát is, akik jogos elégedetlenségüknek a kezükbe adott eszköz használatával adtak hangot. Hogy ebben milyen szerepe volt a retrográd birodalmi nosztalgiáknak, milyen a kisember naiv kötődésének az autarkia gondolatához, milyen a bevándorlókra való irigységnek és egyéb tényezőknek, azt sokáig fogják még elemezni. De hogy minden brit és EU-s megoldatlan problémáért egyedül őket fogják hibáztatni, hogy önként magukra vállalták a bűnbak szerepét, az biztos. Itt fognak állni egyedül, nemcsak a külföld előtt, hanem skót, északír és londoni honfitársaik előtt is, akik többségükben a bennmaradásra szavaztak. S hogy ezek után Nagybritannia meddig marad egységes államalakulat, az nagy kérdés. Így a szavazók macskajaja hamar bekövetkezik és súlyos lesz.
Hogy azután mi lesz az EU-val, az többesélyes. A nehézségek, negatívumok, amik ebből a népszavazásból származnak, elég kézenfekvőek. De hogy ez a sokk, amely érte az uniót, milyen - eddig halogatott - megújulásnak ad kezdőlökést, azt nem tudhatjuk. Aligha valószínű, hogy erre a kimenetelre előzetesen senki se készült volna nem csak úgy általában, hanem konkrét javaslatokkal is. Hogy mik ezek és mi lesz a sorsuk, azt hamarosan meg kell látnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése