Azt lehetett tudni, hogy az USA erős nyomást gyakorolt Görögországra is, Németországra is, nehogx a Grexitre sor kerüljön. Ezt azonban magyarázni lehetett nyers geostratégiai-geopolitikai érdekekkel, különös tekintettek a NATO szempontjaira. A Brexittel kapcsolatos Európát ért elnöki bírálatok után ez már nem lehetséges.
Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a NATOn keresztül gyakorolt katonai dominancia és a tárgyalás alatt álló új gazdasági megállapodáson keresztül gyakorolt gazdasági dominancia a "Nemzetek Európája" koncepcióval konform. Vagyis Oroszországon kívül az USA sem akarja, hogy Európában egy önálló világpolitikai - világgazdasági pólus alakuljon ki. Ezzel az Unió további sorsának alakulása kilépett az Unión belüli vita keretei közül. Azt sem, hogy az USA "beteg kacsa" állapotában mennyire tud jelen pillanatban nyomászt gyakorolni az európai centrumra.
Nem tudhatjuk, hogy a mag-államokban milyen tervező munka folyt, amelyet a Brexit traumája után megpróbálnak a gyakorlatban is érvényesíteni az EU lényeges átalakítására. De a pontos ismeretek nélkül is világos a tét: egy önálló pólus kialakítása. Ha ez sikerül, annak nem láthatjuk előre az összes konzekvenciáját. Az azonban kétségtelen, hogy ha kudarcot vall, akkor indokolatlan előreszaladásnak fog bizonyulni mind a közös pénz, mind Schengen és ez előbb - utóbb nem is lesz fenntartható. Vagyis Európa tudományos, gazdasági lemaradása visszafordíthatatlanná válik. Ez pedig kiszolgáltatottá teszi a térséget minden szempontból, így többek között migrációs szempontból is.
A lemaradó térségen belül a nemzetállamok megpróbálhatnak egyedileg jobb helyzetbe kerülni, kihasználva ilyen vagy olyan adottságaikat. Ez részlegesen sikerülhet is, de szükségképpen azon az áron, hogy kiéleződnek az Európán belüli egymás közötti ellentéteik, amiket egy puha megállapodási rendszer nem tud érdemileg kezelni. Ilyen fejlemények esetén a tartós európai béke enyhén szólva kétségessé válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése