A magyar ellenzék - és a konzekvenciák

A magyar ellenzék közös hite volt 2010 után, hogy egy egyedi perverz, szélhámos rendszerrel áll szemben, amely idegen test az euroatlanti világban. Ezért előbb - utóbb le fog lepleződni és működésbe lép vele szemben a kilökődési reflex. Akik ezen az oldalon az ellenzéki pártok 2010 előtti működését is felelőssé tették a helyzet kialakulásáért, valamint azok mai alkalmatlanságát és szerencsétlenkedését ostorozták, abban a hiszemben tették ezt, hogy egy "igazi ellenzék" el tudná söpörni ezt a rendszerszintű elfajulást és az ország visszatérhetne a "normál" európai útra.

Ma már látjuk, hogy ez a perverz, szélhámos rendszer nem valami esetleges helyi rendellenesség. Megalkotója jól ismerte fel, hogy 2008 után az egész euroatlanti világ tartós válságba jutott, amely egyrészt kiváltja a tömeges elégedetlenséget s ezáltal sok országban  talaja lesz a populista kalandorkodásnak, másrészt, hogy az újra expanzívvá váló Oroszország alternatív modelt kínál - legalábbis Európa keleti felén. Ugyan a jövő történésze számára érdekes lehet, hogy miért éppen Magyarország került az úttörő szerepébe, de minthogy ma már a fejlemények átcsaptak a lokális problémán és az is nyilvánvaló, hagy az euroatlanti világon végigsöprő járványnak nem oka, kiváltója ez a pionír szerep, aktuálisan érdektelen egy ilyen elemzés. Még a magunk számára is, mert meglehetős képtelenség azt feltételezni, hogy ha a széljárás előbb - utóbb visszafordulna, az ismét épp Magyarországon kezdődne el.

A nélkül, hogy belemennénk annak taglalásába, hogy milyen gazdasági - társadalmi fejlemények és az erre nem válaszoló politikák vezettek el a jobboldali populista választási földcsuszamlásokhoz, világosan leszögezhetjük, hogy a további fejlemények epicentruma az USA. Trump a háta mögött a két republikánus többségű Házzal egészen biztosan fel fogja borítani a korábbi status quot, amelynek világrendjét egyébként Pax Americanaként is leírhatjuk. Nem láthatjuk azonban ennek a felborításnak se a kiterjedését, se a mélységét. A fordulat kétségtelenül magában hordozza egy apokaliptikus láncreakció kialakulását. De ha ez nem következik be, akkor épp az USA demokráciája rendelkezhet olyan erőtartalékkal, hogy a választók többsége által kudarcosnak ítélt politikával szemben az ingát visszafordíthassa. Ez elvi lehetőség - konkrét politikai vagy eseménytörténeti nyelvre nem fordítható le a sok ismeretlen tényező miatt.

Hogy a Trump adminisztáció periódusa közben Európában mi fog lejátszódni, azt nem tudhatjuk. Így nem tudhatjuk a bekövetkező magyar fejleményeket sem. De bármik is legyenek ezen utóbbiak, a lehetőségek közül alighanem kizárhatjuk a liberális demokrácia felülkerekedését. Ami nem jelenti egyszersmind, hogy baloldali és liberális ellenzékiek számára semmi cselekvési tér nem marad. Az őket helyzetbe hozó hatalomváltásról való meddő ábrándozás helyett ez csak társadalmi beágyazódásuk erősítése lehet szívós aprómunkával, amely a mindenkori valós helyzetben keresi az emberibb élet lehetőségeit. Ebben a politikai pártoknál nagyobb esélyük van a kisebb - nagyobb sokarcú hálózatoknak.Mindez abban a - pillanatnyi realitásától független - reményben folyhat, hogy ha a nemzetközi színtéren feltűnik egy értékrendjében ezzel rokon nagyerejű hullám, abba természetes módon be tudnak majd kapcsolódni.