Az emberek, embercsoportok között sokféle egyenlőtlenség létezett és létezik. Ha azonban nem specifikálunk, akkor manapság első sorban a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségekre gondolunk. Sokaknál ez azonnal olyan vetületben jelentkezik, amely nemcsak leír, hanem értékel is. Ezen belül gyakori, hogy az értékelés valamiféle igazságosságot kér számon a kimutatható egyenlőtlenségeken. Korábban ezt mindenekelőtt a javak közös előállítása utáni osztozkodás igazságtalan voltához kötötték. Manapság dominál e tekintetben az emberjogi megközelítés. A továbbiakban úgy próbálunk a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek néhány vonatkozására kitérni, hogy mellőzzük az igazságosság problematikáját.
Az egyik aktuális nézőpont, hogy az emberek valamekkora csoportján belüli egyenlőtlenségekre fókuszálunk. Ezek közül evidensnek látszik, ha az egyes országokon belüli egyenlőtlenségekről beszélünk. Itt magától értetődő közös vonatkozás az állam, amely törvényeket hoz, szabályoz, adóztat, szankcionál, fenntart közcélú intézményeket, ellát szociális feladatokat. Ennek során fel kell tárnia az országban kimutatható tényleges vagyoni és jövedelmi viszonyokat (ezek társadalmon belüli és területi megoszlását, netán a polgárok külföldön tartott vagyonát), ezek változásait és bizonyos nyilvános elvekkel kell igazolnia, hogy hogyan akarna ezekbe a viszonyokba belenyúlni. Ha demokratikus államról van szó, akkor mind szerepfelfogásáról mind annak megvalósításáról sokféle vita lehetséges. Ebben hangot kaphat, hogy hová vezet a most adott szistzéma nemzetközi összehasonlításban, hogy milyen nem szándékolt mellékhatásokkal, következményekkel jár és egyáltalán, mennyiben szolgál valamiféle "közjót", amiről persze különféleképpen lehet vélekedni. Kikerülhetetlen, hagy a jövedelmi és vagyoni viszonyok tekintetében kitüntetett szerepbe jusson az adózás és az örökösödési jog. Ennek részletezésétől itt eltekintünk.
Amennyiben az ország nem egyedül áll, hanem egy országcsoport, únió része, akkor ugyanezek a kérdések ennek vonatkozásában is felvetődnek. S az unió célrendszere, be-és kifizetései ugyanígy nyilvánosságot kívánnak meg és legitim viták tárgyai lehetnek. Ha ebben az únióban a centrifugális erők növekednek meg, az nyilvánvaló jele annak , hogy az tagországok polgárainak számottevő része elégedetlen a korábbi elrendezéssel.
Sokkal bizonytalanabb talajra kerülünk, ha a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket ennél tágabb földrajzi körben, netán globálisan akarjuk felvetni. A nyilvánvaló mérési problémákon az elmúlt évtizedekben jórészt úrrá lettünk. A konceptuális keret és egy esetleges normatív megítélés azonban még sokkal bizonytalanabb alapon áll, mint az országok, országcsoportok esetében. Az egymástól földrajzilag és kulturálisan távol elhelyezkedő országok egymásra vonatkoztatása korábban inkább teoretikus kérdésnek volt tekinthető. Újabban azonban a tömeges és rendezetlen migráció a szegény ővezetekből a gazdagokba teljesen más, gyakorlati és politikai dimenzióba helyezi át ezt a kérdéskört. Ezt sem akarjuk itt tovább tárgyalni. Csupán egy vonatkozását szeretnénk kiemelni.
A 2016-os év fejleménye az, hogy a gazdagnak tekinthető országokban az urnák előtt szinte fellázadtak azok a társadalmi rétegek, akik országukon belül az ipari korszak végének, a modernizációnak és a globalizációnak a társadalmi és materiális vesztesei (Brexit, Trump megválasztása).S ez nem csak abból a szempontból érdekes, hogy a jövedelmek és vagyonok országon belüli újraelosztási igénye mennyi nehéz problémát vet fel. Hanem - talán még inkább- azért, mert az országokon belüli egyenlőtlenségek felhánytorgatása, a csökkentésére irányuló akár valós, akár csupán demagóg, verbális szándék látványosan szembe is kerülhet a globális egyenlőtlenségek kárhoztatásával, netán a felszámolására irányuló vágyakkal, törekvésekkel, ami korábban alig volt tematizálva.
Eddig annak a nézőpontnak jeleztük néhány inherens problémáját, amely az egyenlőtlenséget kitüntetetten mennyiségi és elosztási problémának tekinti. Van azonban egy másik lehetséges, talán még fontosabb nézőpont is. A társadalmi - jövedelmi különbségek legitimálásának van egy jó régi, klasszikusnak tekinthető kaptafája, a Menenius Agrippa féle mese. E szerint egy társadalom olyan, mint egy élő szervezet, szervei hasznot nyújtanak egymásnak és így együtt alkotnak egy egészséges egységet. Ne foglalkozzunk itt ennek sem az igazságossággával és azzal sem, hogy ez hányszor, hány helyen cáfolódott már ez meg a történelem során. Maradjunk egyetlen kérdésnél: az egyre kevesebb kézben koncentrálódó hatalmas vagyonoknak és jövedelmeknek mi ma a szerepe az újratermelésben?
Aránylag egyszerű a szupergazdagok fogyasztásának kérdése. Bármennyi rosszat is hordjunk össze a luxusfogyasztásról, annak képtelenségeiről és gyanús értékrendjéről, maga azok beszerzése és forgalma végső soron piaci jellegű és egy fajta keresletet generál. Ennek szélső értéke, ha a szupergazdagok tezaurálnak (nemesfém, műkincs, ingatlan), mlg mindig nem teljesen esik kívül a piac tág fogalmán, jóllehet célja nem ezen materiálisan is létező jószágok továbbadása. Az igazi probléma a jövedelem.- és vagyongyarapítást szolgáló felhalmozáson belül van.
A tényleges befektetési - beruházási szféra nem képes korlátlanul felhalmozott mennyiségű megtakarításnak biztosítani az elvárt hozadékot. Márpedig ilyen nyomás létezik és ennek mindeddig sem a pénzintézetek, sem az államok nem tudtak hatásosan ellenállni. Így mind a szupergazdagok, mind a spekulánsok, mind az élet-és nyugdíjbiztosítók és a bankok eszközeik számottevő részét tartják bizonytalan termékekben. S ennek csak egy része válik időnként láthatóvá "buborék", "csődveszély" "deficit" "államcsőd" megnevezéssel. Az alatta fortyogó láváról senki nem beszél a gazdaság működőképességének fenntartása érdekében. Márpedig ha érdemben akarunk az egyenlőtlenség veszélyéről beszélni, nem tarthatjuk be ezt az omertát.
*
A fentieket tekintsük próbafutamnak, amely a szokásostól eltérő módon próbálta megpedzeni az egyenlőtlenségek vitálisan fontos kérdéskörét. Ha a harsány napi események el nem sodorják magát az artikulált gondolkodást, akkor az igazán hozzáértők és az igazán befolyásosak körében alighanem nem kerülhető el az egyenlőtlenség kérdéskörének újszerű, a gyökerekig hatoló vitatása. A gyakorlatról ezidőszerint nem is beszélve....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése