Divat lett rémüldözni azon, hogy Trump autoriter államot csinál az USA-ból. Egyes kijelentéseivel,. húzásaival mintha alapot is adna az ilyesfajta aggodalmaknak és a hívei ugyanúgy vak kiszolgálói lehetnének, mint azt az orosz vagy a magyar fanoknál ismerjük. A veszély ennek ellenére ebben a formában nem valós. Nem azért, amit az örök optimisták emlegetnek, hogy az USA-ban a fékek és ellensúlyok rendszere olyan erős, hogy le tudja téríteni az elnöki adminisztrációt a végzetes útról. Jóllehet a tradicionális republikánus szenátorok és képviselők zöme nem elvakult trumpista, belesodródtak olyan pártpolitikába, hogy alkalmatlanokká váltak a fék-szerepre. A főbírókban sem reménykedhetünk: egy sor kulcskérdésben a konzervatív oldal túlsúlya biztosítottnak tekinthető. A Demokrata Párt részéről sem látszik olyan politika, ami hatékony ellenszernek ígérkezik: még mindig ott tartanak, hogy ennek (mármint Trump megválasztásának) nem lett volna szabad megtörténnie. Ez pedig aligha vezet bárhová is. A nagy tapasztalattal rendelkező köztisztviselők is inkább otthagyják szakmájukat, semmint reménytelen napi harcokban próbálnák gátolni a kalandor voluntarizmus érvényesülését.
Ami miatt a párhuzamok ellenére az USA-ban nem fenyeget autoritér rendszer, az az, hogy ellentétben pl. Oroszországgal és Magyarországgal, hogy az USA-ban sem a gazdaság, sem a társadalom nem olyan államfüggő, mint itt, az öreg kontinens keleti felén. Ha az állami túlhatalom megpróbálkozna hozzányúlni a régóta adottnak vett szabadságokhoz, akkor biztos, hogy gyors vereséget szenvedne. Az önkényeskedő, a tényekkel és a hozzáértéssel mit se törődő adminisztráció veszélyessége ezért az országon belül nem a valamennyire működőképes tekintélyuralmi rendszer kiépítésében, hanem a belső káosz és konfliktushalmaz előidézésében van. Ez ugyan nem kis probléma, de összességében lehet akkora erőtartaléka az amerikai demokráciának, hogy belátható időn belül úrrá lehetne a Trump okozta anomálián.
Az igazi veszély azonban a nemzetközi politikai, gazdasági és katonai viszonyokban van. Azok nem viselnek el egy ki- és beszámíthatatlan USA-t. Már eddig is rengeteg nyílt és latens feszültség halmozódott fel az eddig volt, látszatra stabilnak mutatkozó világrenden belül. Ha az eddigi központi erő nem képes őrködni az alapvető folyamatosság felett, sőt maga akarja megszakítani azt, akkor nincs se erő, se forma, se koncepció, amely az ilyen helyzetben a különféle palackokból kiszabaduló szellemeket egy működőképes új világrend irányába kanalizálja. Márpedig ez konfliktusokhoz vezet, s mondjuk ki magyarul: háborúkhoz. Hogy mekkorákhoz vagy milyenekhez, azt nem csak mi nem láthatjuk előre, hanem azok sem, akik komoly súllyal részt vesznek ebben a folyamatban. És egy belső káoszával viaskodó USA. az így kialakuló világban óriási erőforrásai ellenére már nem lehet meghatározó tényező.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése