A Republikánusoknak eszük ágában sem lett volna Trumpot jelölni elnöknek, de miután sikeresen meghekkelte az előválasztási folyamatot, a pártelit túlnyomó többsége ráfanyalodott az ő hivatalos jelölésére. Minthogy a hosszabb demográfiai trendek nem látszanak kedvezni a pártnak, ,megkockáztatták, hogy éppen az unortodox kampány fogja biztosítani nekik a teljes győzelmet mind az elnöki poszton, mind a törvényhozás két házában. Ez végül meg is történt.
A választások után azonnal megindult a kötélhúzás az autoritér rendszert bevezetni kívánó elnök és a régi formákat megtartó, de azon belül markáns politikai agendát megvalósítani akaró republikánus mainstream között. Ez utóbbiak mind a kinevezések, mind pedig a kormányzás kérdéseiben sarokba szorították az elnököt: bebizonyították neki, hogy ellenükre nem folytathat szeszélyes voluntarista politikát. Mind a két félnek látnia kellett, hogy ha a helyzet eszkalálódik, az kettős vereséghez vezet. Trumpnak nem garantált, hogy kitöltheti mandátumának idejét, a republikánusok feje felett meg ott lebeg a bukás felhője a következő választásokon. Ez mindkét felet a kompromisszum szükségességének belátására késztette. Most itt tartunk. Azt nem tudhatjuk, hogy a kompromisszum tartós lesz-e, hogy Trump nem fog-e megújuló kísérleteket tenni eredetileg elképzelt hatalmi szerepének érvényre juttatására. Azt se tudjuk, hogy ha az USA nem saját kezdeményezéséből kerül elhatározó döntések elé, akkor az adminisztráció és a törvényhozás összhangja zavarmentes lesz-e. Ám immár lehetséges az a forgatókönyv, hogy Trump elnöksége nem lesz valamiféle markáns fordulat, hanem belesímul az amerikai politikai váltógazdaság megszokott tág kereteibe.
Az adminisztráció sorsa azonban távolról sem csak az elnök és pártja belső kötélhúzásának alakulásától függ. A világgazdasági és katonai fejlemények tekintetében az USA változatlanul fontos, de távolról sem domináns szereplő, ezért számos fejlemény indulhat ki az országon kívülről.. Az amerikai külpolitika pedig sokszereplős konfliktusok erőterében kell meghozzon szerencsés, vagy akár végzetesen elhibázott döntéseket úgy, hogy kompetenciája, előrelátó képessége joggal kelt kétségeket. Nem tudjuk, hogyan fog változni (akár többször is) az USA polgárainak közhangulata a következő években. És végül, de nem utolsósorban a rivális Demokrata Párt tekintetében is nyitott, hogy sikeres kihívóvá szervezi-e magát, vagy tétovasága és szétesettsége miatt csak a kormányon lévők hibáiban keresi a maga esélyét.
A Trump adminisztráció hatása a következő években az USA-ra és a világra tehát sok tekintetben nyitott. Az azonban megállapítható, hogy az a nem alaptalan aggodalom, hogy hivatalba lépésével rövid úton felborítja az addig úgy-ahogy működő világrendet, szerencsére mindeddig nem vált valósággá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése