2018. április 19., csütörtök

Eladósodás, kivándorlás, demográfia

Mind korunk bankjainak, mind a növekedést forszírozó államoknak korlátot jelent, hogy a lakosságnak (és más gazdálkodóknak) nincs elegendő pénze fogyasztani, beruházni. Más lehetőség nem lévén könnyűvé teszik a hitelezést, hogy olyanok is pénzhez jussanak, akiknek e nélkül nem lenne. A könnyű hitel és a hozzá társuló reklám, propaganda olyanokat is hitelfelvételre csábít, akiknek nincs reális esélyük a törlesztésre, visszafizetésre. A bankok és a növekedést mesterségesen forszírozó államok nyugtathatják magukat azzal, hogy majd a növekedés sok hitelfelvevőnél meg fogja teremteni a visszafizetés forrását is. Ez legfeljebb bizonyos mértékig lehet igaz. Kisebb vagy nagyobb mértékben a rossz hitelek visszafizetési nehézségekhez vagy egyenesen csődökhöz vezetnek, vagyis egzisztenciális nehézségekhez, netán teljes ellehetetlenüléshez. A hitelezők ilyen helyzetben megpróbálhatják szétteríteni a veszteséget, a kárvallottak erre nem képesek.

Magyarországon 2000-től folyt ilyen agresszív eladósítási  politika - a következményekre emlékszünk. Látásunkat azonban megzavarja a 2008-as nemzetközi pénzügyi válság: nem lehet szétválasztani, hogy milyen csődök voltak a hazai felelőtlenség és bíztatás következményei és melyek tulajdoníthatóak a külső okoknak. De akár így, akár úgy, az utóbbi években mind a magyar hitelezők, mind pedig a hitelfelvevők kellően óvatosak voltak. Most telt el annyi "nyugodt" év a piacokon, hogy a bátrabb, vagy akár a felelőtlen hitel újra problémává válhat.

Magyar vonatkozásban nem szokott szó esni arról, hogy mi köze van a korábbi adósságoknak a nagyfokú külföldi munkavállaláshoz, kivándorláshoz. Azt halljuk ugyan, hogy a kinn dolgozók nemzetgazdasági szempontból jelentős összeget utalnak haza évente. De ott már megáll a tudomány, hogy ez itthon maradt családtagjaik segítése-e, vagy pénzgyűjtés itthoni ingatlanvásárlásra, hazatelepülésre, vagy netán a külföldön szerzett magasabb bérek mekkora része megy el korábban felvett hiteleik törlesztésére, amire itthoni jövedelmükből nem lennének képesek. Pedig felelős következtetések levonásához erről tudni kéne.

Azt se tudjuk pontosan, hogy az életvitelszerűen külföldön élő családok mennyi gyereket nevelnek. Ennek beazonosítása már csak azért is bonyolult, mert gyakran a szülők esetleges döntésétől függ, hogy a kint élő gyerekek közül ki van állandóra bejelentve egy hazai lakcímen és ki nem.

Mindez kiemelten érdekes probléma akkor, ha ismét szóba kerül a hitelezési gyeplő lazára engedése. Egy esetleges újabb nemzetközi pénzügyi turbulencia kockázatán túl egy optimista hungarocentrikus becslés azzal se kalkulál, hogy az adósság mennyiben fog újabb kivándorlási hullámot generálni és a megszületendő gyerekek milyen hányada kerül majd gazdagabb külföldi országokba és vész el a magyar gazdaság és társadalom számára - ami pedig primér demográfiai kérdés..

1 megjegyzés: