Ha a válság fogalmát úgy értelmezzük, hogy fontos életterületeken a korábbi úzus se nem folytatható, sem kisebb korrekciókkal folytathatóvá nem tehető, akkor aligha vitatható, hogy mind a glóbusz, mind annak egyes részei sokrétű válságperiódus előtt állnak.Vonatkozik ez a klimatikus viszonyokra, a gazdaság és a pénzügyi rendszer működésére, az eddigi technikán- technológián alapuló munkavégzésre és ezen kersztül nagy népességcsoportok megélhetésére, a legitim erőszak monopóliumának megszokott keretére és mértékére, a fejlettnek tartott világban az államok közötti konvencionálisan értett béke garantált voltára egyaránt.Azt viszont nagyonis vitatják, hogy a fenyegető válság milyen mértékű lehet, ki és/vagy mi a fenyegetés ágense, mit lehetne vagy kellene tenni a fenyegető válság kikerülésére és tompítására és kiknek, lesznek -e a válságoknak a vesztesek mellett nyertesei is stb. A fenyegetések sokrétűsége és vitatott volta láthatóan akadálya az összefogásnak a várható - és esetleg az előre nem látható - válságok megelőzésének, illetve tartósan működőképes kezelésének. A kollektív erőfeszítések helyett van keletje a partikuláris megoldások keresésének is mások rovására.
Mindezzel szemben az áll, hogy számos vonatkozásban a globalizációnak nevezett jelenségkör messze előrehaladt és ami a legfontosabb: a jelenlegi úzus sokak számára kívánatos mozzanatai csak a globalizáció fenntartásával, sőt továbbépítésével képzelhetőek el. Minthogy ez így van, a jellegzetesen zéró összegű játékokban gondolkodó ágensek, illetve a háborúra készülők és a terrorszervezetek csak megzavarni voltak mindeddig képesek a kooperációkat - ennél többre nem.
A mostani világállapotra viszont az is jellemző, hogy hiányoznak a jövőre vonatkozó, nagy nyilvánosságot kapó komplex víziók mind a kormányzati, mind a civil körökben. Ha fel is bukkannak egyes részproblémákat hatékonyan kezelni próbáló törekvések, az ellenzők tábora mindig erősebbnek bizonyul. A haladás-képtelenségnek szinte állatorvosi tankönyvi lovát láthatjuk az általunk talán legjobban ismert EU esetében, ahol a szervezet választott személyekkel való konszenzusos újraépítését nem kis nehézségek árán meg fogják oldani, de ezt már nem lehet ilyen határozottan elmondani az EU következő költségvetéséről - hogy az egyre húzódó szükséges reformokról már ne is beszéljünk. A kisebb tagállamok addig-addig féltek a francia-német dominanciától, míg ma már e két ország belső stabilitása is bizonytalanná vált. Amit láthatunk az EU-nál, az mutatis mutandis igaz a többi nagy geopolitikai régióra is - talán Kínát kivéve, de ott meg vajmi nehezen látunk bele a belső folyamatokba.
Ha igaz - és miért ne lenne igaz -hogy nem történik a világban semmi lényeges a fenyegető válságok majdani ésszerű fogadására, az természetesen nem jelenti azt, hogy ezek a válságok váratlan konfigurációban és méretben nem következnek be. És ez fogja "levizsgáztatni" az érintett politikai, gazdasági , katonai erőket és a civil tömegeket, hogy kellő felkészülés nélkül mit tudnak (illetve nem tudnak) produkálni egy élhető megváltozott világ kialakításában. Feltéve, hogy lesz, aki ezt az összegzést elvégzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése