2014. november 10., hétfő

A hatalom önélvezete és a különútas politika

Az USA (és kevésbé hevesen az EU) bírálja egyfelől a mai magyar rendszer demokráciafelfogását és autoritér vezetését, másfelől különútas politikáját. Az egyik kifogásolt blokkot inkább a közös értékektől való elhajlás motíválja, a másikat pedig az érdekek eltérése. Közkeletű felfogás, hogy a politikában az érdekek tekinthetőek elsődlegeseknek.

Ezen megkülönböztetés alapján felvethető, hogy az USA mostani erőteljes nyomásgyakorlása a magyar hatalomra első sorban arra irányulnak, hogy elérjék: hagyjon fel azokkal a különútas lépésekkel, amelyek keresztezik az amerikai törekvéseket. S ha ezt a magyar hatalom megtenné, akkor ugyan változatlanok lennének a politikai - értékrendbeli fenntartások, de a magyar félre gyakorolt nyomás feltehetőleg gyengülne. Tegyük zárójelbe, hogy ez az USA vezetése oldaláról valóban így van-e és vessünk egy pillantást a felvetésre magyar oldalról.

Egy par excellence személyi hatalom értelemszerűen a gyakorlójának pszichológiai szükségleteit hivatott kielégíteni s ilyen értelemben önélvezetének eszköze. Ám a hatalom értelemszerűen jelenti azt, hogy az országon belül rákényszerít különféle csoportokra olyasmit, amit azok önként nem akarnának és azt, hogy a nemzetközi terepen is érvényesíteni képes olyan dolgokat, amik érdekekbe, ellenállásba ütköznek (v.ö. örökös "harc"). Az világos, hogy a hatalom ütközhet erős korlátokba és ilyenkor kénytelen visszavonulni, hogy aztán máskor, más formában vegyen elégtételt. Esetünkben viszont a kérdés az, hogy ha az USA ellenérdekeltsége a különútas politika alapjait érintik, akkor is lehetséges-e taktikai visszavonulás?

Feltehető, hogy a válasz a mértékek kérdése. Ha a visszavonulás tartalmilag és a látszatát tekintve érdemileg fegyverletétel, akkor ez a rendszer értelmét kérdőjelezi meg. Nehéz legitimálni egy olyan autoritér rendszert, amely láthatóan "kifelé" erőtlen. Egy ilyen helyzet mind az alávetettek, mind az uralkodó klán tagjai számára erős kérdőjeleket vet fel. De még az sem biztos, hogy maga az országon belül ilyen hatalmat kezében tartó személy tartósan együtt tudna élni egy ilyen felemás helyzettel.

A tét tehát lehet a rendszer szempontjából a lét - nem lét kérdése.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése