Egy közismert kormányoldali internetes lap főszerkesztője egy kormánykritikus tévé egyik műsorában "intuitív politizálásnak" nevezte azt, amit Orbán és rendszere folytat. Elismerte, hogy ez az euroatlanti politikában most súlyos helyzetet hozott létre, de előre megítélhetetlennek nevezte, hogy ebből a helyzetből a rendszer ki tud-e jönni, és hogyan. Arra hivatkozott, hogy ez az intuitív politizálás mindeddig minden területen működőképesnek bizonyult és a nemzetközi politikát kivéve ma is az.
Sok minden múlik a szavakon. A rendszer bírálói, ellenfelei ugyanezt sarlatánságnak, kalandorságnak, voluntarizmusnak, vagy valami hasonlónak neveznék, illetve nevezték és erre alapozták jóslataikat. Ezzel a megközelítéssel azonban nehéz megmagyarázni, hogy hogyan tartja fenn magát a NER ötödik éve. Ez utóbbira ellenzéki oldalról vagy csak ad hoc magyarázatok születtek, vagy bonyolult rendszerleírások. A be nem vált jóslatok alighanem hozzájárultak ahhoz, hogy 2014-ben olyan választási eredmények születtek, amilyenek. Csak egy kisebbség tartja középtávon is működésképtelennek az Orbán - rendszert. A különféle aktív elégedetlenek szavazatai pedig megoszlottak a demokratikus pártok és a nyílt szélsőjobb között. A rendszert bírálók, annak ellenfelei megközelítéseivel, szóhasználatával szemben aki intuitív politizálásról beszél, annak nem kell magyarázkodnia, hogy miért tudott navigálni a NER mindeddig és arra se kell vállalkoznia, hogy felvázolja, mi miért történt, illetve megvédenie se kell az orbáni politika egyik vagy másik irányvonalát vagy intézkedését. Ez magyarázata lehet annak, hogy a mérsékelt jobboldalinak nevezhető közönség miért tart ki még mindíg e mellett a média - és e mellett a politikai tábor mellett.
A közelebbi vagy távolabbi jövőt illetően azonban észrevehetjük, hogy az "intuitív politizálás" megnevezés valamelyes elhatárolódást is jelent. Ha ugyanis ez a politizálás egyre inkább és nyilvánvalóbban kudarcosnak bizonyul, akkor adódik a következtetés: intuíciója csak egy személynek (esetleg egy szűk, összetartó csoportnak) lehet. Ezért nem a jobboldali kormányzást magát minősítené a kudarc, hanem csak annak jelenlegi reprezentánsát. Úgy is értelmezhetjük tehát e formula felbukkanását, mint hangpróbálgatást az eddig hiányolt magyar mérsékelt jobboldal részéről.
Természetesen lehet, hogy aki ismeri a Fidesz és környéke különféle generációinak belső tagozódását, irányzatait, az a kérdéses főszerkesztő mostani megnyilvánulását nem a pillanatnyi helyzet szempontjából interpretálja, hanem ebből a belső tagozódásból vezeti le. Abból a szempontból a megközelítés közömbös, hogy az "egy a tábor - egy a zászló" helyzet lehetséges felbomlására gondolunk, amely amúgy is zárójelbe teszi a korábbiakat.
VálaszTörlés