A magyar rendszerváltás óta a jobboldal egyik kedvenc módszere a krampuszgyártás. Atyamestere Csurka volt, aki egész csokrot alakított ki hazai és külföldi szereplőkből, azokat megformálta, bevéste, mitikussá növelte és attól kezdve minden neki nem tetsző jelenség mögé felfestette az ő ármánykodásukat. Természetesen a módszer nem új: a nemzetközi és hazai jobboldalon ennek évszázados múltja van, de a sztalinizmus is köztudottan átvette ezt a módszert. (Sajátos grimasza volt ennek a gyakorlatnak, amikor a nürnbergi tárgyalóteremben két nagy "krampusz", Göring, illetve Ehrenburg élőben kölcsönösen megbámulták egymást.)
A hazai kis színpadon új jelenség, hogy a bevált sablonokat feladva egy aktív USA-diplomata, Goodfriend ügyvivő vált az ügyeletes főkrampusszá. Kijelölését a jobboldali boszorkánykonyha kezdeményezte azzal, hogy a "kitiltási ügyet" megszellőztette. De a diplomata vette a lapot és sűrű szerepléseivel, nyilatkozataival elébe ment a krampuszgyárnak. Ennek üzemeltetéséből a miniszterelnök személyesen is aktív részt vállalt. Most folyik a nagy kísérlet: hazai és külföldi politikusok és nagytőkések után hogyan szuperál krampuszként egy külföldi diplomata, aki a küldő ország utasításait kell kövesse és még véletlenül se dolgozhat saját szakállára. Csereszabatosan átadhatja szerepét valaki másnak, vagy a funkciójától elszakadva egy periódusra mitikus figura marad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése