Megkockáztatható állítás, hogy nincs (és nem is volt) autonóm magyar társadalom?

Igen, megkockáztatható

Autonóm társadalom csak is a szabad, polgári berendezkedés keretei között alakulhat ki. Magyarországon ennek kereteit az 1848-as törvények teremtették meg a Habsburg uralkodó szentesítésével. Ezt a szentesítést az uralkodó visszavonta, majd a szabadságharc elbukott. A neoabszolutizmus a feudalizmust nem állította vissza, de szabad polgári berendezkedésről szó sem volt. De ez a Kiegyezés után is csak részlegesen következett be - a maga korlátozottságban látványos eredménnyel. A Világháború, majd a korábbi rendszernek véget vető forradalmak, majd az ellenforradalom sok mindent megváltoztattak, de ha valamit nem teremtettek, az az autonóm polgári berendezkedés volt. Sőt, a lakosság élménye a teljes, akár fizikai kiszolgáltatottság volt a tőle nem függő eseménysorban. Nem történt fordulat az autoritér Horthy rendszerben sem, amely a saját átmeneti jellegét hangsúlyozta a visszaállítandó "Nagymagyarország" ábrándképének megvalósulásáig. A világválsággal kezdődő háborús felfutás, a jogfosztó törvények, majd maga a háború nyilván nem közelebb, hanem távolabb vitt az autonóm társadalom ideáljától. Akárcsak a háborús vereséget követő megszállás, a felülről irányított földosztás és a hiperinfláció sem. A békekötést követő Köztársaság  rövid idő alatt átnőtt az államszocializmusba, amely elvileg is tagadta a polgári, szabad tulajdonon alapuló autonómiát.

A rendszerváltás elvben megnyitotta volna az utat a polgári autonómia felé, de a gyakorlatban nem tette, A rendszer megváltoztatásában minden lépést törvények és rendeletek határoztak meg. A tulajdon tekintetében a kárpótlás, a privatizáció és mindaz, ami ehhez kapcsolódott. (Csak jelzésül: bankkonszolidáció.) A következőkben is minden kormány és minden parlament arra törekedett, hogy ne csökkentse, hanem növelje az állam (központi és részben helyi hatóság) befolyását minden fontos döntési ponton. Gazdasági tekintetben az államadósság növekedése és az EU-s pénzekkel való sáfárkodás, a tenderek és közbeszerzések körüli folyamatos homály növelte meg az állam, a politika kezében összpontosuló erőt.

Az állami befolyást a végsőkig növelte a NER a maga törvényhozási (nemegyszer egyedi szituációkra szabott) nimfomániájával és az államosításaival, centralizációjával és a politikaszülte "új elit" erőszakos megteremtésével.

Mindezt alaposan és szakszerűen is ki lehetne fejteni, de annak megvilágítására, hogy miért nem jött létre Magyarországon autonóm társadalom, ennyi is elég. Hozzátenni csak annyit kell, hogy mivel a lakosság tapasztalata folyamatosan az volt, hogy mindenben ott az állam keze, gondjainak, bajainak megoldását (vagy ha azt nem, saját egzisztenciális felszínen maradását) ha valamitől, akkor az államtól várja-reméli.