A "bölcsek köve" a fejlett országok társadalmi problémáira (Palackposta)

Sokat töprengtünk néhai Angelusz Róbert barátommal, hogy lehet-e megoldást találni a fejlett országok társadalmi válságára. A válság epicentrumának azt a problémát találtuk, hogy míg ezeket a társadalmakat a munka integrálja, a munkaként nyilvántartott tevékenységek összidőigénye egyre csökken. (Ennek fő okai: a termelékenység növekedése, számos munka távozása ill. kiszervezése a fejlett országokból és az állam korlátozott képessége egyre több adó szedésére, amiből foglalkoztatottságot tudna teremteni.)

Első körben azt próbáltuk végiggondolni, hogy lehetséges-e, hogy a munka integráló szerepét valami más tudja majd átvenni. Oda lyukadtunk ki, hogy nem - egyedül a munka képes erre.

A következő kör az volt, hogy a folyó, elismert munkákat lehet-e egyenlőbben elosztani a felnőtt lakosok között.  Arra jutottunk, hogy csak csekély mértékben.  Ugyanígy nem bizonyult ígéretesnek az életkorral kapcsolatos "játék": sem a még későbbi munkábaállás, sem a korai nyugdíj nem szolgálná a társadalmi integrációt.

Ezután azt próbáltuk elképzelni, hogy újabb tudományos illetve technikai eredmények generálhatnak-e nagy volumenű élőmunka - igényt. Hosszabb távot és nagyobb volument illetően ismét negatív eredményre jutottunk.

Végül az egyes tevékenységi ágakat vettük sorra, hogy azok közül melyik tudna indokolhatóan szinte korlátlan igényt felmutatni az élőmunkára. Három ilyet is találtunk: az oktatást, az egészségügyet és a szociális szférát. Annak abszurd volta viszont az első pillanatban világos volt számunkra, hogy ez nem jelentheti azt, hogy a közszféra foglalkoztassa ezt a sok embert. Az ugyanis fedezetéhez abszurdan magas adózást igényelne és ehhez is kapcsolódva örökös legitimációs problémákat okozna. Ebből egyenesen következett, hogy magát a szolgáltatást a piaci szféra kellene nyújtsa - a közszférára a szabályozás, az ellenőrzés maradna, valamint az, hogy a lakosságnak azt a részét, amely részben vagy egészében képtelen ilyen szolgáltatások vásárlására, valamilyen módon hozzásegítse ahhoz, hogy elfogadható szinten hozzájussanak ezekhez a szolgáltatásokhoz,

A nélkül, hogy a konkrét részleteket próbáltuk volna kidolgozni, arra jutottunk, hogy ez bizonyára lehetséges. Ám nem érdemes ezzel foglalkozni, amíg nincs olyan fejlett ország, ahol a gondolat megvalósítására megérne a politikai akarat.  Annak elérése pedig csillagászati távolságra van a mi lehetőségeinktől. Így megtartottuk a témát gondolati játékunknak.

Most sem jutott volna eszembe ennek nyilvánosságra hozása, ha az utóbbi időben nem vált volna a tudományos és politikai gondolkodás kedvelt témájává a jövedelmi olló végzetes szétnyílása. Továbbá nem terjedne az a - szerintem kellően végig nem gondolt - javaslat, amely alanyi jogon adna ellenszolgáltatás nélkül jövedelmet minden állampolgárnak. Ezek arra késztetnek, hogy gondolatsorunkat - amit relevánsnak gondolok - nyilvánosságra hozzam. Komikus lenne viszont, ha ettől a közzétevéstől, vagy akár a mellette való don quijote-i handabandázástól bármi eredményt remélnék.