A megzavarodott inga

Európában a politikai váltógazdaság sok országban azt jelentette, hogy két kormányképes nagy párt versengett a kormányhatalomért és ha a választók megelégelték a bársonyszékekben levőket, beszavazták a riválist. Mintha ez a " szabályszerűség" múlóban volna. Hol protesztpártok támadják eredményesen az eddig hatalomban lévő váltópártokat, hol egy valójában már nem kedvelt pártot inkább újraválasztanak, semmint hogy a másiknak a legalább néhány kérdésben markáns alternatíváját elfogadnák. Persze országonként némiképpen más és más a helyzet, de azt láthatjuk, hogy magától az ingamozgástól már csak ritkán várhatják a nagyobb pártok a kormányra kerülést.

Ha ennek okait keressük, válságjelenségekbe ütközünk. Olyanokba, amelyek alapján arra kell jutnunk, hogy Európában lezárult egy korszak. Nevezhetjük ez utóbbit a bipoláris európai rend utótörténetének - vagy bárhogy máshogy. Az utótörténet megnevezés mellett az szól, hogy az EU keleti bővítése nem az újrafogalmazás, hanem a réginek a  földrajzi kiterjesztése és a működési rend mérsékelt korszerűsítése mellett ment végbe. A tervezett és kudarcot vallott EU alkotmány sem hozott volna markáns változást, de még ez is beleütközött egyes tagállamok kormányainak és választópolgárainak centrifugális vágyaiba és indulataiba. Ezek a hol így, hogy úgy jelentkező centrifugális törekvések folyamatosan erősödni látszanak. Az ezeket elsimító diplomáciai erőfeszítések aligha ígérnek tartós megoldást. Az EU vagy felvizeződik és elveszti valódi nemzetközi szerepét, vagy egy ponton mégiscsak sor kerül az új kezdetre - legfeljebb a tagországok egy részének elvesztésével.

Magyarországon a politikai váltógazdaság az ismert módon megszűnt. Az ország a jelenlegi formájában csak a felvizeződő Unióba fér bele. Ha az Unió egyszer mégiscsak megrázza magát és új lapot nyit, akkor az ország vagy kívül kerül ezen a régión, vagy meg kell változtatnia jelenlegi, azzal inkompatibilis rendszerét.