Az USA elnökválasztás nemzetközi tétje

Régi közhely, hogy az USA elnökválasztások során külpolitikai kérdések nem játszanak jelentős szerepet. Ez érthető dolog és önmagában nem is jelent különösebb problémát sem a világ, sem az Államok számára. Annak ellenére nem, hogy a 20.sz.-ban periferikus államból két világháború kulcsszereplője, majd világhatalmi pólus, mára pedig a fokozódó problémái ellenére az egyetlen igazi szuperhatalom lett. Ugyanis ott az elnökválasztás mindig a két nagy párt jelöltjének küzdelme volt, amelyek összes politikai eltérésük ellenére a nemzetközi színtéren nem képviseltek egymással összeegyeztethetetlen álláspontot. Ha netán az egyik nagy párt olyan elnököt jelölt, aki komoly nemzetközi kockázatot jelenthetett volna, akkor pártja mérsékelt beállítottságú nagyjai tettek róla, hogy ne győzzön. Ugyanígy nem jelentett kockázatot markáns "harmadik jelölt" indulása sem: praktikusan esélytelen volt. De az is csak fontos, ám nem alapvető változást hozott az idők során, ha nem az amerikai politika egy régi motorosa lett az elnök, hanem egy újonc. A csapatában ott voltak a tapasztalt emberek, továbbá a szenátus és a kongresszus kellő ellensúlyt jelentett valamiféle kalandor politizálással szemben, ami dezorientálhatta volna a nemzetközi erőket kiszámíthatatlan fejleményekkel. Vagyis az USA külpolitikája a kontinuitás és diszkontinuitás olyan elegyét jelentette, amely - saját és mások szempontjából - súlyos hibákat ugyan vétett, de nem vált alkalmatlanná a kialakult nemzetközi szerepe továbbvitelére.

A leírásban használt múltidő nem azt jelenti, mint ha a soronkövetkező elnökválasztásnál komoly esély lenne arra, hogy mindez másképp alakuljon. Az azonban nagyon is lehetséges, hogy a kampány ezt a végeredményt a korábbiaknál hektikusabban fogja produkálni, amely a sok szempontból labilis világgazdasági és világpolitikai helyzetet komoly sztresszhatásnak teheti ki. Az már most látszik, hogy nem jelentkezett olyan elnökjelölt, aki magabiztos átfogó koncepcióval rendelkezne arról, hogy hogyan kellene szerinte az USA-nak és a nemzetközi rendszernek átalakulni a fenntartható stabilitás érdekében. Ez természetes is, de ilyen viszonyítási alap hiányában minden felmerülő vitatéma meglehetősen esetleges és rengeteg kockázati elemet tartalmaz. Ha az elnökjelöltek a nagyobb - nemegyszer lokális - választói csoportok elégedetlenségére játszanak (ami elég természetes dolog) és ígéreteik is erre válaszolnak, az a mai médiaviszonyok és a globalizáció miatt nem marad meg abban az arénában, amely a múltban jellemző volt. A hatásos, netán fenyegető szövegek széles visszhangra találhatnak és értelmezésükben  is világszerte nagyon eltérhetnek felbocsájtójuk eredeti intenciójától - térben és időben önálló életre kelve.

A nyilvánosság és a fontos folyamatok, döntések közötti rés növekedése természetesen nem USA - sajátosság. Az ebből következő "üzemzavarokra" számos példát hozhatnánk akár a legközelebbi múltból. Az Egyesült Államoknak a világban betöltött szerepe és az ottani tradicionális demokratikus jelölési folyamatnak a "nézők" számára többé - kevésbé jól követhető "látványosság" jellege azonban nemzetközi hatását tekintve kiemeli  azt a többi ország, régió sorából. Ezért a most kezdődött kampányt érdemes ilyen szemüvegen keresztül figyelni, felkészülve arra, hogy az ott folyó események akár a világszínpadot is átrendezhetik kisebb vagy nagyobb mértékben. Inkább, mint a szokásos "béna kacsa" szindróma, vagy mint az új adminisztráció hangsúlyváltásai.