A tekintélyuralmi rendszerek kényes kérdése legtöbbször a "második ember" posztja. Minthogy az ilyen országokat kamarilla - módszerekkel szokták irányítani, ami el van zárva a nyilvánosság elől, nem feltétlenül van szükség valódi helyettesre. Igaz, ha nincs ilyen, bujkálhat a kérdés, hogy de mi van, hogy ha a Gazdával történik valami. De ha erős a rendszer, kibírja ezt a bizonytalanságot és nem is kelnek szárnyra hírek az utódlási harcról.
Van aztán kevésbé erős rendszer, amelyben a Gazdának szüksége van a "jó király - rossz tanácsadók" képletre, ahol kell legyen a végrehajtásban erős ember, aki végigveri a döntéseket és így maga is bekerül mindenféle utódlási spekulációba. Az ilyen erős embereket a Gazda időről időre le kell cserélje, mert félhet, hogy a fejére nőhet. Ugyanakkor a majordomusban felmerülhet, hogy mi szükség van a császárra, ha mindent ő csinál.
A kétféle nehézség áthidalható azzal a módszerrel is, hogy megnevezetten van második ember, de az szemmel láthatóan alkalmatlan arra, hogy örökös legyen. Ilyenkor nem egy erős ember van, hanem több, akik szükségképpen rivalizálnak egymással. De a vezért védi az, hogy az ambiciók útjában ott van az alkalmatlan, de megnevezett második ember.
Mindez persze akkor válik igazi problémává, ha meginog a tekintélyuralmi rendszer és annak tekintélye. Akkor ugyanis "fent" és "lent" sokak agya megindul és olyanon kezdenek spekulálni, amin korábban nem. Hogy hogyan lehet a rendszer lényegét megtartani vagy megváltoztatva megtartani a Gazda nélkül. De persze megindul a Gazda agya is, hogy mit tehet az általa is észlelt erjedés ellen. Aztán vagy jót húz, vagy rosszat. De a lényeg mégsem ez, hanem hogy az uralom tartópillérei erodálódása hol tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése