Az teljesen nyilvánvaló, hogy a más történelmi és világgazdasági körülmények között létrejött EU megújulásra vár, különben ellehetetlenül. Az Unió kritizálói - és ez természetesnek mondható - azok az országok, amelyek ilyen vagy olyan partikuláris érdekeik miatt "kevesebb Uniót" szeretnének, de ugyanakkor megtartanák belőle mindazt, ami számukra előnyös. Ebből szinte automatikusan következik, hogy az Unió "védelme" azokra a magországokra marad, amelyek a nem csak a legnagyobb súllyal rendelkeznek az EU-n belül, de legvilágosabban látják, hogy annak nincs perspektivikus markáns alternatívája. A sajnálatos azonban az, hogy a támadásokkal, centrifugális tendenciákkal szemben leginkább az Unió jelenlegi formáját is védik. Ezzel olyan helyzetbe kerülnek, hogy egyes konkrét kérdésekben gyakran a populista különutasok mondanak "igazat". Ha ez így megy tovább, az elkerülhetetlenül az EU folyamatos eróziójához vezet és egy váratlan nagy kihívás esetén akár széteséséhez is.
Ezzel szemben az Unió magját képező országok politikai erőinek (ezek közül is első sorban a németeknek és a franciáknak) még lenne idejük szakértői szinten elemezni, hogy mi minden változott meg a világban, ezen belül Európa helyzetében és milyen elvi alapú vízió az, amihez ma létre kellene hozni egy új, hatékony európai szervezetet, valamint, hogy milyen úton lehetne eljutni a maiból a kívánatos állapotba. Ez nyilván az integráció egy új, magasabb rendű formája lehetne, lehagyva róla a lényeget nem érintő, történelmileg kialakult sallangokat. Egy ilyen terv birtokában az egymással összetartó országok lehetnének a mai EU leghatározottabb bírálói - kivéve ezzel a fegyvert a destruktív szereplők kezéből. A hírfogyasztó polgárok ettől kezdve elégedetlenségük harcos képviselőinek nem az utóbbiakat kellene, hogy lássák. Világossá válhatna előttük, hogy a politikai választás egy korszerű, integrált Európa és az egymással elfoglalt nemzetállamok között van.
Egy ilyen politikaváltás nem pusztán spekuláció. A német és a francia gazdasági miniszter már feleresztett egy "kísérleti léggömböt" néhány hónapja ebben a zsánerben. Az azonban elveszett az európai és világméretű hangzavarban és a látványosabb, közvetlenül kézzel fogható kérdések, mint amilyen a görög adósságválság vagy a menekültválság elvonják előle a figyelmet. Ha ez a figyelem - elvonás nem csak látszat, hanem a színfalak mögött sem folyik felkészülés egy Euorópa 2.0 -ra, az végzetes következményekkel járhat nemcsak a kontinensre nézve, hanem globálisan is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése